Talán-talán vége a nagy hidegeknek, legalábbis ezzel kecsegtetnek az időjósok a tévében. (Bettivel ma reggel határozottan madárcsicsergést hallottunk a kert bokrai közül, lehet, hogy ők már tudnak valamit?) Állítólag a februárban lehullott hómennyiség még itt is rekordnak számít, így nem csoda, ha nekünk is elegünk van már belőle. Szóval, vasárnaptól már határozott melegedésre lehet számítani, ami persze nem 20 fokot jelent (sajnos), hanem 1-2 fokot, de legalább nem mínuszban!
Amúgy jól vizsgázik autó, ház, meleg ruha, nem panaszkodhatunk, csak uncsi már.
Most az egyetemen vagyunk négyesben Titivel és a "nagyokkal". Bettivel Alkotmányjog előadásra megyünk, Titi, Bence Corporate Government-re. Aztán én haza, főzni, Kingázni,stb., a többiek maradnak ötig, akkor jövök értük vissza. Ezért is várjuk már a tavaszt, hogy lehessen biciklizni, azaz mindenki mozoghasson önállóan. Most össze kell hangolni a be-,ill. hazamenetelt, én meg taxit játszok jó sokat. No, de ha igaz, lassan ez is elmúlik.
A múlt hét híre volt még egyébként, hogy megjelent Titi EU Versenyjoga című könyve oroszul! Jót derültünk, mert pont akkor, mikor Putyin Magyarországra ment. Micsoda időzítés! Mostantól tehát, ha egy orosz jogász az EU versenyjoga iránt érdeklődik, csak leemeli a polcról Titi könyvét, és már okosodhat is. Szuper!
Múlt vasárnap áthívtuk Rachel szomszédasszonyt ebédre, aztán leültünk Monopolizni. Majd, miután már csak ketten maradtunk játékban Marcival, este hétkor úgy döntöttem, hogy kiszállok, nem folytatom. Szerintem még hajnalban is ott ültünk volna! Igazából nem csípem az ilyen "never ending" játékokat, persze Marci meg igen, úgyhogy zokon is vette. Szegény. Már jártunk úgy, hogy több napig játszottunk egy játékkal (Rizikó a neve, ilyet NE vegyen senki, ha jót akar!!), esténként le kellett fényképezni a játéktáblát, hogy ha esetleg elmozdulna valami, tudjuk folytatni. Azért jó kis játszós délután volt.
A múlt héten felfedeztem a fedett futópályás sportcsarnokot, és látogatom is rendesen, hetente háromszor! Futással kezdem (kb. 15 perc ), majd jó 1/2 óra torna, majd levezetésnek még 5 perc futás. Persze a futás adagján még növelni szeretnék, szép lassanként. Mindenesetre nagyon élvezem, már csak a környezet miatt is, ami hihetetlenül szép! Állítólag két éve épült ez a csarnok, most is vadiújnak tűnik. Csak azt sajnálom, hogy a gyerekek nem tudnak bejönni, ugyanis speckó ID kártya kell hozzá, amit én Titi révén megkaptam, de a leszármazóink már nem. Sajnos. Viszont ők itthon berendezték maguknak a basementet edzőteremnek, és ott végzik a tornájukat. Bence írt magának egy edzéstervet, azt követi, Betti meg általában valamilyen zenés edzést keres a neten. Titi úszni jár, szintén a ND-re, és folyamatosan szörnyülködik, hogy milyen lassan úszik, úgy értem, hogy milyen rossz időt úszik. Nem is tudom, hogy miért kell azt nézni, semmi jelentősége, csak bosszantja magát. Ha én is összevetném, hogy 15 perc alatt milyen távot teszek meg futva, hát, nem lenne helyem az olimpiai csapatban! De nem is célom, úgyhogy nem is zavar. Különben is, ez csak jobb lesz, talán...
