2015. május 17., vasárnap

Barbikjú

Május 17. vasárnap

Azt mondják, hogy az USA-ban nagy a barbecue kultúrája. Most egy héten belül kétszer is kijutott a jóból. Egy hete, szombaton magyar barátainkkal mentünk el egy város környéki szabadidő parkba, Potatoe Creek State Park volt a becsületes neve. Éppen "nyílt nap" volt, nem kellett belépőt fizetni. Az idő nem volt a legszebb, de szerencsére nem esett (mostanában eléggé kiszámíthatatlan az időnek a járása, pl. kedden 29 fok lesz, szerdán 14...). Nellinek jól esett felvenni estére az állítólag nekem is bő farmeromat, s valóban, 11 fokra hűlt le az idő.





A mai nap nem mentünk túl messze, egész pontosan Rachel szomszédunk kertjében sütögettünk. "Bad communciation", mondogatta Rachel, mikor meglátta, mennyi kaját hoztunk mi is. Volt mexikói bableves, Nelli féle hideg gyümöcslé, Sült csirkecomb, mell, oldalas. Süti, gyümölcssali, fagyi. Kicsit már olyan volt, mintha otthon lettünk volna. "We need an army to eat this", mondta a szomszéd. Marci harcos kedvében volt, jól pusztította az adagokat, Bence most már nem tudott besegíteni. Lassan megyek pakolni, holnap délelőtt indul a gépem.





2015. május 16., szombat

A távozás lépcsői

Május 16. szombat

Pénteki úszás után - kilátás a Rockne épületből a campusra

Még jó sok idő, míg hazatérünk, de azért már kezd hazafelé állni a hajónk orra. Még múlt hét pénteken került sor a diákjaimmal nálunk egy búcsúpartira. Jól sikerült. Csináltunk harcsapaprikást: magyar paprika, magyar csuszatészta, amerikai catfish - szuper lett! A húsevők kedvéért pedig a szokásos magyaros szószba fürdetett sült oldalas volt, sült répával és céklával. Hozatk jóféle helyi söröket, a vacsi végén csináltunk egy sörkóstolót. A vacsi előtt pedig a magyar és amerikai spirit-ek csaptak össze. Szoros volt a verseny, a Szabó Pista féle barackpálinka és egy helyi, számozott üveges whisky különlegesség között - ha jól láttam, 60 dollár körül volt a fél literes üveg ára - olyan különleges, gyümölcsös utóíze volt, hogy még Nellinek is ízlett. Itt voltak kb. hattól fél tízig, sajnos fotót elfelejtettünk készíteni.

A búcsúzás újabb lépcsőjeként a hét elején kijavítottam a dolgozataikat, a mi részben befolyásolta a jegyeiket. Nem volt nagy harc, mindenki A-t kapott. Egy fogkrém reklám forgatókönyvre kellett egy 3-4 odlalas ügyvédi memo-t írniuk, EU és USA jog alapján egyaránt.

Bence az utolsó este
naplemente fényében
Fodrászat nagyüzemben. A régi nyírónk megadta
magát, venni kellett egy újabbat
Egy újabb lépcső az volt, hogy tegnap Nellivel Bencét felraktuk az Omaha-ba tartó buszra Chicagóban. Előtte éppen lekéstük a nagy forgalom miatt a Bende féle magyar boltot. Már 1-2 napja összepakolt Bence, azért maradt itthon is még néhány cucca, amit majd nekünk kellene utána vinni. A busznál is volt egy kis pengeváltás, mert elsőre azt mondták, hogy túl nehéz a bőrönd - pedig csak 24,5 kg volt. De végül is berakták. Bencének jó helye volt, egyedül ült egy 4-es helyen a Megabus alsó szintjén. Kora reggel értek Nebraskába, ahol Craig fogadta és vittel el a farmra, ami egy 2-3 órás kocsiút, úgyhogy rendes volt a részéről. Reméljük nem fog unatkozni, de legalább teljes amerikai nyelvközegbe lesz egy hónapig. Edzettünk magunkat a búcsúbulira, Rachel átjött Bencét búcsúztatni, ekkor készültek az alábbi fotók.


 A búcsúzás következő lépcsőjeként elkezdtük hirdetni a cuccainkat. Két olcsóbb biciklit már el is vitt egy európai (osztrák-olasz pár). Egy excell táblázatot Editék körbekültek a Village-ben, az egyetemen, 3-4-en másnap már jelentkeztek is, egy olasz lány kb. a felét le is foglalta (konyha, matracok, router is). A kocsira is jött 1-2 e-mail. Egy helyre elvittük megmutatni is. Izgis lesz, jó lenne minimalizálni a ráfizetés mértékét. 7500 USD volt az ára egy éve, ráköltüttünk több mint ezret, s úgy néz ki, örülhetünk, ha 5 ezer körül elmegy. Plusz még ott van az időzítés bonyodalma: jó lenne, ha az elutazásunk előtt eg ynappal vennék meg és fizetnék ki, hogy ne kelljen az utolsó hónapra kocsit bérelni kb 1,600 dollárét.
A Wild West turné szervezése is beindult, lefoglaltam már két szállás, s sikerül úgy néz ki három egyetemet is meglátogatnom egy hét alatt. Nem semmi lesz ez a 3 hetes út!
Az is a búcs hangulatot erősíti, hogy készülök jövő héten Budapestre utazni, s viszek magammal két nagy bőröndet a téli cuccokkal. Kicsit ráfizetünk, de hát nincs mit tenni.
Betti szorgosan jár gyomlálni Evi-ek udarába, keres egy kis zsebpénzt és legalább levegőn van, mozog. Ügyesen készül a vizsgálra is, eddig jók lettek a távmunka eredményei.
Az utolsó előtti lépcső a búcsú hangulatban, hogy Evie felajánlotta, a kertjükben tarthatunk egy búcsúbulit június elején. Lassan elkezdjük írni a listát, csinálunk egy magyar estét.
Végül, ma volt a Notre Dame-on a végzős hallgatók diploma átvétele. Illetve nemcsak ma, mert ez egy két és fél napos esemény, misével, imákkal, brunch, fotózás, stb. Szóval, nagy felfordulás volt. Magyarként a Johanna vehett át az LLM diplomáját. Íme néhány fotó! Egyébként iszonyú párás, fülledt idő volt, nem irigyeltem őket a szép, de vastag ruhákért.




A jogi kar mögötti füves rész - nagy buli lesz!

2015. május 7., csütörtök

Anyák napja magyarosan

május 7.

Nem is volt olyan egyértelmű, hogy mikor ünnepeljük az Anyák napját, ugyanis az USA-ban hivatalosan május második vasárnapján köszöntik az anyukákat, szemben a mi hagyományainkkal. Mindenesetre Titi és a gyerekek úgy döntöttek, hogy maradjunk a saját szokásnál, így múlt vasárnap csodálatos ünneplésben volt részem!
Betti reggelire fantasztikus villásreggelit készített, csupa finomsággal, és egy "mindenmentes" / értsd: liszt, cukor és egyéb káros dolog mentes / nagyon-nagyon finom csokitortával amit az alkalomhoz illően szépen feldíszített. / utóbb kiderült, hogy Betti fél hétkor kelt... /  Reggeli előtt felsorakozott a családi kórus, elénekelték az "orgona ága, barackfa virága " kezdetű, hagyományosnak mondható gyermekdalt, és felköszöntöttek. Kaptam egy nagyon szép cserepes virágot, és egy táskát(!!), amit a gyerekek közösen vettek, még Kinga is tudott beleadni a limonádé-keresményéből! A közösen elköltött reggeli után a Notre Dame-ba mentünk misére. Szokásosan nagyon szép volt, zeneileg elsősorban. Most volt az utolsó "csengetős" mise / kis harangokkal zenélnek a kórustagok / ebben a félévben. Azért ez egy kicsit hiányozni fog!

Hajasbabák
Ebédre áthívtuk Raquelt, nagyon finom sült lapocka volt, igazi ünnepi kaja. Majd ebéd után Kinga és Raquel folytatták a "business"-t, előbbi a limonádét, utóbbi a lim-lomjait próbálta eladni. Egyértelműen Kinga volt a sikeresebb, estére a két nap keresménye 50 dollár körül mozgott! Jó tapasztalat volt egyébként ez a kis business. Nagyon támogatók voltak az emberek, tetszett nekik, hogy egy kislány szorgalmasan "dolgozik". A legtöbben jóval többet dobtak a perselybe, mint a kiírt ár. Az egyik házaspár vett két pohárral, és 50 cent helyett 10 dollárt adott! Közben persze mindenki dicsérte Kingát, hogy milyen ügyes. Az is volt! Nagyon büszke volt magára ő is!



2015. május 2., szombat

Állatkert és egyetemi tavaszi képek

Május 2.
Ma délben a Michiana úszócsapat látogatást tett a Potawatomi állatkertbe. Kb. 15-20-n lehettünk. Gyönyörű idő volt, de még sok állat nem volt kint a helyén. Volt egy tigris, aminek azért volt üres a ketrece, mert "kihalt". Idén tavasszal. Egy másik tigris csak feküdt, 19 éves, ami állítólag 90 éves öregasszonynak felel meg. A vidrák azért jópofák voltak, s a hüllő ház is.



Neki van a világon a legszélesebb

Kinga a nagylányokhoz csapódott, nyomta angolul a szöveget



Este kitekertem az egyetemi campusra virágokat fotózni. Nelli közben futott, aztán pedig Bencével elvitték Maggi kutyát sétálni (míg Rachel és Kinga limonádét árultak).













Ezek a szép házak a Notre Dame utcában élnek.


Kinga első keresete

Május 2.

A szomszéd barátnőnk garage sale-t tartott. Egy munkanélküli barátnője javára árul sok lim-lomot. Mi is vittünk át 1-2 cuccot, pl. eladta a hólapátunkat és egy gyerekpulcsit.
 Kingát felbíztatta hogy áruljon limonádét. Apukája megcsinálta, kikeverte, Kinga pedig nem megette, illetve megitta, hanem szorgosan árulta. Többen jöttek limcsit venni, mint a zsibvásárt megnézni. Délután Nellinek még el is kellett menni újabb adag citromért, nekem pedig újabb adag poharakért. A költségek levonása után is 20 dollár körüli összege maradt. Szinte mindenki többet adott a 25, illetve 50 cent helyett (kis és nagy adag). Ma már azt tervezi, hogy holnap is árulni fog...