A távozás lépcsői

Május 16. szombat


Pénteki úszás után - kilátás a Rockne épületből a campusra

Még jó sok idő, míg hazatérünk, de azért már kezd hazafelé állni a hajónk orra. Még múlt hét pénteken került sor a diákjaimmal nálunk egy búcsúpartira. Jól sikerült. Csináltunk harcsapaprikást: magyar paprika, magyar csuszatészta, amerikai catfish - szuper lett! A húsevők kedvéért pedig a szokásos magyaros szószba fürdetett sült oldalas volt, sült répával és céklával. Hozatk jóféle helyi söröket, a vacsi végén csináltunk egy sörkóstolót. A vacsi előtt pedig a magyar és amerikai spirit-ek csaptak össze. Szoros volt a verseny, a Szabó Pista féle barackpálinka és egy helyi, számozott üveges whisky különlegesség között - ha jól láttam, 60 dollár körül volt a fél literes üveg ára - olyan különleges, gyümölcsös utóíze volt, hogy még Nellinek is ízlett. Itt voltak kb. hattól fél tízig, sajnos fotót elfelejtettünk készíteni.

A búcsúzás újabb lépcsőjeként a hét elején kijavítottam a dolgozataikat, a mi részben befolyásolta a jegyeiket. Nem volt nagy harc, mindenki A-t kapott. Egy fogkrém reklám forgatókönyvre kellett egy 3-4 odlalas ügyvédi memo-t írniuk, EU és USA jog alapján egyaránt.

Bence az utolsó este
naplemente fényében

Fodrászat nagyüzemben. A régi nyírónk megadta
magát, venni kellett egy újabbat

Egy újabb lépcső az volt, hogy tegnap Nellivel Bencét felraktuk az Omaha-ba tartó buszra Chicagóban. Előtte éppen lekéstük a nagy forgalom miatt a Bende féle magyar boltot. Már 1-2 napja összepakolt Bence, azért maradt itthon is még néhány cucca, amit majd nekünk kellene utána vinni. A busznál is volt egy kis pengeváltás, mert elsőre azt mondták, hogy túl nehéz a bőrönd - pedig csak 24,5 kg volt. De végül is berakták. Bencének jó helye volt, egyedül ült egy 4-es helyen a Megabus alsó szintjén. Kora reggel értek Nebraskába, ahol Craig fogadta és vittel el a farmra, ami egy 2-3 órás kocsiút, úgyhogy rendes volt a részéről. Reméljük nem fog unatkozni, de legalább teljes amerikai nyelvközegbe lesz egy hónapig. Edzettünk magunkat a búcsúbulira, Rachel átjött Bencét búcsúztatni, ekkor készültek az alábbi fotók.

 A búcsúzás következő lépcsőjeként elkezdtük hirdetni a cuccainkat. Két olcsóbb biciklit már el is vitt egy európai (osztrák-olasz pár). Egy excell táblázatot Editék körbekültek a Village-ben, az egyetemen, 3-4-en másnap már jelentkeztek is, egy olasz lány kb. a felét le is foglalta (konyha, matracok, router is). A kocsira is jött 1-2 e-mail. Egy helyre elvittük megmutatni is. Izgis lesz, jó lenne minimalizálni a ráfizetés mértékét. 7500 USD volt az ára egy éve, ráköltüttünk több mint ezret, s úgy néz ki, örülhetünk, ha 5 ezer körül elmegy. Plusz még ott van az időzítés bonyodalma: jó lenne, ha az elutazásunk előtt eg ynappal vennék meg és fizetnék ki, hogy ne kelljen az utolsó hónapra kocsit bérelni kb 1,600 dollárét.
A Wild West turné szervezése is beindult, lefoglaltam már két szállás, s sikerül úgy néz ki három egyetemet is meglátogatnom egy hét alatt. Nem semmi lesz ez a 3 hetes út!
Az is a búcs hangulatot erősíti, hogy készülök jövő héten Budapestre utazni, s viszek magammal két nagy bőröndet a téli cuccokkal. Kicsit ráfizetünk, de hát nincs mit tenni.
Betti szorgosan jár gyomlálni Evi-ek udarába, keres egy kis zsebpénzt és legalább levegőn van, mozog. Ügyesen készül a vizsgálra is, eddig jók lettek a távmunka eredményei.
Az utolsó előtti lépcső a búcsú hangulatban, hogy Evie felajánlotta, a kertjükben tarthatunk egy búcsúbulit június elején. Lassan elkezdjük írni a listát, csinálunk egy magyar estét.
Végül, ma volt a Notre Dame-on a végzős hallgatók diploma átvétele. Illetve nemcsak ma, mert ez egy két és fél napos esemény, misével, imákkal, brunch, fotózás, stb. Szóval, nagy felfordulás volt. Magyarként a Johanna vehett át az LLM diplomáját. Íme néhány fotó! Egyébként iszonyú párás, fülledt idő volt, nem irigyeltem őket a szép, de vastag ruhákért.



A jogi kar mögötti füves rész - nagy buli lesz!