A jég birodalma

Március 1.
A tavasz első napja? Hát, nem úgy néz ki, ma egész nap szállingózott a hó, s még  akorábbi sem olvadt el az elmúlt napok hidegében. Szkájpos hétvége volt, tegnap Anyut köszöntöttük szülinapján, ma pedig az ausztriai síelésből hazatérő Papiékkal és Gabiékkal beszélgettünk sokat. Ma a délután is gyorsan elszaladt, mert mise után az itteni fiatal magyar családot láttuk vendégül. Zöldborsóleves volt és tejszínes csirkehús sárga rizzsel és párolt spenóttal, Edit pedig egy "reform" üvegtésztás stíriai metéltet hozott.

Tegnap szépen sütött a nap, így ebéd után, illetve inkább már délután beültünk a frissen lemosott autóba, s irány a Michigan tó! Egy közeli kisvárost céloztunk meg, New Buffalo-t, annak a kikötőjében kötöttünk ki. Ott soha nem látott, idegen bolygót idéző látvány fogadott. Behavazott, lefagyott homokdűnék, feltorlódott, több hetes hó és jégtömbök. A tó néhány méterig szépen be volt fagyva, aztán viszont következett a jégtáblás világ. Az északi szél ide sodorta a jégtáblákat, amik feltorlódtak, majd megfagytak. Marci nem bírta megállni, hogy oda nem menjen hozzájuk, Kinga is tört egy darab jeget. Nem volt egyébként könnyű a magas "homok" dűnéken sem, mert fagyos volt a tetejük, Nellivel rendesen estünk-keltünk. Egyszer Marci is becsúszott egy keskenyebb, szerencsére nem túl mély vájatba, messziről csak azt láttuk, hogy eltűnt a feje... Szóval kalandos volt, szépen sütött a nap, csak -7 fok volt. Egy negyven perc után azért mindenkinek átfázott a kéz- és lábujja, úgyhogy mentünk vissza a kocsihoz.

A tó nagy része befagyott idén - ezen azért nem lehet korizni!

Egy jeges hegyen, alattuk a befagyott tó

Kinga mászik fel a jégfalon

A nagy repesztő

A magányos felfedező

Nap-kandelláber

 Háromnegyed óra volt az út hazáig, addig szépen felengedtünk, s közkívánatra a louisianai konyhát hirdető Popeye gyorsétteremben vacsiztunk - pontosabban csak megvettük, mert inkább kifőzde volt, s otthon lakmároztuk be a 16 darabos családi sültcsirke adagot.

Popeye - spenót nélkül