Kinga nagy napja

november 21.

Továbbra is nagyon hideg van, de szerencsére itt nincs akkora hó, mint Buffalo környékén. Buffalo az Erie-tó partján van, nagyon közel a Niagara vízeséshez. Itt különösen érvényesül az ún. "lake snow effect", ami arra utal, hogy a Nagy Tavak környékén, azoknak is a déli részén hagyományosan nagy a hó telente. A hatalmas tófelületnek van ilyen hatása, meg részben a tóból is táplálkoznak a hófellegek. Mindez most azt eredményezte, hogy akkora a hó ott, mint Titi, azaz kb. 6 láb magas! Mindenesetre Baffalo elég messze van tőlünk, 8-9 órányira, az annyi, mintha otthonról "leugranánk" az észak-olaszországi Garda-tóhoz. Szóval, európai mércével mérve messze, amerikaival pedig közel.
A hét végére egyébként melegedést jósolnak, így most már az áradásoktól tartanak. Meglátjuk.

Kinga és a rabbit - iskola előtti játék

Szerda este Kinga sulija (Mckinley Primary Center) matek estet szervezett a családoknak. Már jó előre beharangozták az eseményt, Kinga nagyon lelkesen várta. Hatkor kezdődött, percre pontosan, és hétkor volt vége. 6-7 asztalt állítottak fel az ebédlőben, egy-egy tanár várta a lekes diákokat különféle jópofa matekos-játékos feladatokkal. Minden "állomáson" 15 percet kellett eltölteni, és ha ezt szépen teljesítette a nebuló, tehát kitartóan, ügyesen oldotta meg a feladatait, kapott egy kupont, ami a továbbiakban tombolajegyként szolgált. A rendelkezésre álló időben max. három állomást tudtunk teljesíteni, tehát legfeljebb három kupont lehetett összegyűjteni. Nagyon ügyes volt Kinga, pedig ugye neki ott volt a nyelvi akadály! Azonnal megértette a feladatokat, és csinálta kitartóan. Közben pedig a tanárok jópofa játékos módszereket mutattak a matekgyakorláshoz a szülőknek. Kaptunk itthonra is egy csomagot, amiben játékleírások, eszközök voltak. A harmadik állomás után pedig a kiosztott kuponok másodpéldányát beletették egy dobozba, és következett a tombola!

A 12 fontos turkey

Tudtuk, hogy három pulykát sorsolnak ki a szerencséseknek, és reménykedve figyeltünk. És halljatok csudát! Az egyik kuponunk nyert!!!! Kinga boldogan ment ki a kb. 6 kilós pulyka-nyereményért! Mi tagadás, én is örültem, hiszen jövő héten lesz Hálaadás, 14-en leszünk az asztalnál, jó pár nagyevő fiúval egyetemben, így jól jön a kaja! Nagyon aranyos volt Kinga, mert rögtön azt mondta, hogy "de jó, most apának nem kell pénzt költenie a pulykára!" Aznap este madarat lehetett volna fogatni vele, olyan boldog volt! Azóta a matekot is szívesebben csinálja. Nem  lenne rossz ötlet, ha  otthon is szerveznének ilyesmit, a gyerekek nagyon élveznék!

A gyerekek nagyon várják a jövő heti eseményeket, végre lesz egy kis pihenés. Nem csoda, hiszen augusztus 20-a óta nem volt iskolaszünet! Hétfő délután érkeznek Bence barátai, nagyon várjuk őket! Kedden a fiúk Titivel felmennek Chicagoba, két napot ott töltenek, majd szerdán jönnek vissza, de már Reginával együtt, aki St. Louisban tanuló pázmányos diák. Csütörtökön pedig kezdődik a nagy sütés-főzés, közben pedig folyamatosan jönnek a vendégek.  Carol is érkezik a két tesójával, meg Johanna a Notre Dame-ról, meg Evie és David. Szóval, mozgalmasnak ígérkezik a jövő hetünk! Annál is inkább, mert a két fiú itt lesz egy hétig, Regina pedig egy pár napot tölt itt.
Aztán lassan a karácsonyi készülődést kell tervezgetni, nagyon rohan az idő!

Segítség, naaaagyon hiiiideg van!!!

november 18.

Jujj! Ez azért durva!!! Ma reggelre -11 fokra ébredtünk, amit az időjósok szerint az erős szél miatt -21 foknak lehet érezni. És valóban így is volt, ilyen hideget talán még nem is tapasztaltunk! Titi már fél hétkor kiment havat lapátolni, még bundás alsót is vett magára, biztos, ami biztos. Mit mondjak, nem nagyon melegedett ki a hólapátolásban! Az utakat egyébként hol takarítják, hol nem, a sózás sem általános, talán a környezetvédelem miatt. Úgy vannak vele, hogy mindenki vegyen magának jó erős autót ( amit egyébként a legtöbben meg is tesznek ), és boldoguljon ahogy tud. Szóval, errefelé nem öncélúak a nagy "pick up"-ok, tényleg szükség van rájuk! Egyébként még a hókotrást is azokkal oldják meg, rájuk erősítenek egy nagy hótoló szerkezetet, és már kotranak is.

 A házunk egyébként viszonylag jól vizsgázik a nagy hidegben, jó a fűtés, eddig még nem fáztunk. Igaz, hogy jó vastag takarókat kellett vennünk, otthon szerintem fele ilyen vastagokkal takarózunk. Azért majd kíváncsi leszek a gázszámlára...Nagyon hangulatos a kandalló is, ha megrakjuk, de sajnos csak addig ad meleget, amíg lobog a láng, utána már nem sokat ér. Sokkal hasznosabb lenne egy cserépkályha, mint az otthoni, az legalább tartja a meleget. No, de legalább ez is van, és jól működik. Múlt kedden volt itt a kéményseprő bácsi ( tényleg bácsi volt ), alaposan átnézte a kéményt alul-felül, kicsit porszívózgatta is, még a tetőre is felmászott ( ezen a ponton azért aggódtam érte...), hogy belenézzen! Aztán kijelentette, hogy a kémény remek állapotban van, csak mi bénáztuk el a tűzrakást. Persze ezt azért nem így mondta, mégiscsak egy egyetemet végzett kéményseprő volt ( Tényleg! Sőt, azt is elmondta, hogy a kéményseprések után, estig ápolóként is dolgozik.), de szépen elmagyarázta nekem a begyújtás fortélyait. Csak remélni tudtam, hogy mindent megértek, és el tudom majd mondani a fiúknak! Mindenesetre azóta szépen sikerül a tűzrakás, nagyon szép látvány!
Itt most kedd délelőtt van, gyönyörűen süt a nap, minden csupa fehér, igazi síelős hangulatot varázsol! Kár, hogy a hegyek jó messze vannak, úgyhogy idén nem lesz síelés, marad a hangulat. Az is valami!





Szombaton a piacon beszereztük a "Márton-napi" KACSÁT! Nem tévedés, kacsát. Sajnos ezzel kellett beérnünk, liba híján. De nem bánkódtunk sokat, vasárnap ebédre olyan kacsasültet készítettünk, hogy még libának is beillett volna! Igazi otthoni hangulata volt az ebédnek, csak kevesen voltunk...

Szombat délután Evie meghívott Kingát és engem egy gyerekmúzeumba, pontosabban egy gyerekeknek készített, interaktív, egészségügyi ismeretterjesztő kiállításra. Kinga nagyon élvezte, mi tagadás, nekem is tetszett. Ha ismeritek a Csodák Palotáját, akkor el tudjátok képzelni ezt is. Mindent ki lehet próbálni, megfogdosni, megnyomogatni, belenézni, rá-,és beleülni, felmászni, kihúzni, betenni, stb. Pont Kingának való. Közben pedig még tanultunk is dolgokat, sok mindenre rácsodálkoztunk. Volt kiállítva egy nagy plexifotel, megtöltve egy napi két doboz cigit elfüstölő dohányos csikkeivel. A csikkek dugig töltötték a fotelt, pedig "csak" két év termése volt! Döbbenetes! Aztán egy félbevágott, műanyag emberi testből lehetett kivenni, és megnézegetni a belső szerveket. Kicsit bizarrnak tűnhet, de valójában érdekes volt, Kinga még soha nem tapasztalt ilyesmit (szerencsére!). Kíváncsian nézegette a szívet, a májat, a vesét. Volt egy élethű agy is kiállítva, azon az egyes agyterületeket és az általuk ellátott funkciókat lehetett társítani. Lámpák világították meg az agy azon részét, amelyik a felelőse annak a dolognak, amire rákattintottunk a mellette lévő táblán. Volt mászófal is a fáradhatatlan lurkóknak. Egyszóval, nagyon jól éreztük magunkat, Kingát úgy kellett záráskor elrángatni onnan.
A múzeum után Evie-hez mentünk teázni, meg kutya-macskázni. Mikor belépünk a lakásukba, mindig beleborzongok a gondolatba, hogy 12 macskával és egy kutyával élnek egy fedél alatt! Az az érzésem, hogy mindenütt macska van, leülni alig lehet tőlük, felugrálnak az asztalra, a konyhapultra, ott vannak a hűtő, a konyhaszekrények tetején. Mi van, ha egyszer átveszik az uralmat?! Az az egy szerencsétlen kutya tejesen háttérbe szorul tőlük. Evie egyébként hihetetlen dolgokat művel, most pl. egy mókust gyógyítgat! A kertjükben rengeteg mókus van, mert etetik őket, így teljesen odaszoktak. Az egyikre azt mondta, hogy szerinte beteg, mert mintha foltosan hullana a szőre, így annak gyógyszeres diót adogat. Hát, nem tudom, én nem láttam foltokat egyiken sem, meg egyébként is, nekem minden mókus egyforma volt, de ő tudja. Azt állítja, hogy már gyógyított meg így egyet. Szóval, ilyen nagy állatbarát, arany szíve van, az egyszer biztos!


Sunny Bend

Egy hét múlva érkeznek Bence barátai, nálunk töltenek egy hetet. Rettentően várja őket! Felmennek két napra Chicagoba is, úgyhogy még kirándulás is lesz! Jövő csütörtökön meg Hálaadás! Vasárnap itt volt Carol, megbeszéltük, hogy ki mit készít és hoz. Miután ez igazi amerikai ünnep, ezért ragaszkodnak a hagyományos menüsorhoz, ezeket kell készíteni. Sült pulyka töltelékkel, krumplipüré, áfonyaszósz, zsemle, "pie"-ok, azaz lepények, jégkrém. Valószínűleg 14-en leszünk, ebből három szállóvendég. Szóval most sem lesz unatkozás!

Snow Bend

November 14.

Tegnap leesett az első igazi hó. "Lake effect"-nek hívják. Érdekes, mert Chicagóban egy szem sem esett, illetve néhány pihe szállingózott, de mire leesett az aszfaltra, már el is tűnt. Jó hideg is volt hozzá, kb -2 fok celsisuban, elkellett a vastag zokni és az ing alá a póló.

Jól sikerült a szerdai előadás is, a megtévesztő reklámokról beszélgettünk két tanóra keretben - jövő félévben lesz időm kibontani a Notre Dame-on a témát. Szóval, érdekes volt megérkezni a száraz Chicagóból a csupahó South Bendbe. Bence ügyesen vezetett, nem csúszkáltunk.

Ma kora reggel negyed hétkor kimentem havat szórni, mert éjszaka is esett a snow. Összesen olyan 30 cm lehet, bá rnehéz megállapítani, mert vizes és gyorsan összeesik.

Tegnap napközben Nelli szórta, jól működik a hólapátunk. Összesen lehet közel 100 méternyi. Jó a garázs is, nem kell kocsit takarítani.

A gyerekek elkezdtek hóbunkit is építeni - ma vettünk is gyorsan Marcinak sínadrágot, hogy tudjon jól játszani Kingával.

Szép házak 3.

Múlt hétfői futásom eredményét még nem töltöttem fel, íme néhány további klassz ház, Kinga iskolája és a fiúk gimije közötti régióból. Ma is jó lenne elmenni futni, holnaptól hideg jön, meg kaptam futó cuccot is...

Az alábbi képek Chicacóban készültek. Múlt héten egy, a belvárostól kb 50 percre levő motelben aludtam. Igazi "amerikai" hangulata volt, mint a bűnügyi filmekben, utcára nyíló szoba... Nekem szerencsére jó helyen volt, az emeleten, egy eldugott sarokban. Még volt internet is (úgyhogy tudtam esténként "nyelvtanulás végett" filmeket nézni). A reggeli felejthető volt, de legalábba dtak valami harapnivalót, én persze rutinosan vittem egy kis hazai kolbászt is.

Egy ilyen szép utcán kellett hosszan gyalogolni a metrótól a motelig

The motel

Készülődés a télre

november 10.

Könnyed szombat reggeli (az illatára még a Marci is felébredt...)

Egy hete nem írtunk a naplóba, így már nagyon időszerű a következő bejegyzés... Igazából telnek egymás után a napok, szépen csendesen, különösebb esemény nélkül. A múlt héten beszereztem pár jó meleg holmit a várható hideg télre, Kinga kapott hótaposót, sígatyót, síkesztyűt, a fiúk meleg zoknikat. A hét közepén állítólag megérkezik a nagy hideg, és tartósnak jósolják, de nagy havat ide még nem ígértek. Wisconsin, Észak-Datota, Dél-Dakota államok fognak már most behavazódni, de ezekbe egyébként is hamar beköszönt a tél, általában jó sok hóval. Az itteniek felkészítettek minket a nagy télre, érdekesség, hogy a Notre Dame egyetemen külön előadást tartottak a külföldi diákoknak arról, hogy vegyék komolyan a télre való felkészülést, legyen sapka-sál- kesztyű készenlétben. Kicsit viccesnek hangzik, de itt rengeteg a meleg égövről származó, akik csak hírből ismerik a hideget. Szóval, most kicsit ezekre a dolgokra kell koncentrálni, hogy rendesen fel legyünk készülve a télre. Holnap jön a kéményseprő, megnézi a kéményt, jó lenne használni a kandallót is. A múltkor begyújtottak a fiúk, és jól befüstölték a lakást, valamiért nem húzott rendesen a kémény, vagy a fa volt nedves... Mindenesetre holnap kiderül. Állítólag három-négy éve nem lakott itt senki, így nyilván aktuális lesz megnézetni a kéményt.
Titi beszélgetett a chicagoi kollégáival arról is, hogy kell-e gumit cserélni az autón télre, de érdekes módon itt nem is hallottak arról, hogy létezik téli gumi ill. nyári gumi. Csak jó minőségű autógumi van. Legalább egy gonddal kevesebb...

Nelli szokásosan finom ropogós kenyere - csak nekünk!

Aztán már gondolkoztunk a karácsonyi készülődés kapcsán is dolgokról, nézegettük a műanyag fákat a boltokban (bizony, már lehet kapni!!!). Nagyon szépek, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy műfát vegyünk! Egyébként is jó drága, eltenni, hazavinni úgysem tudjuk. Viszont az első infók szerint a "rendes" fa még drágább, 150 dollár körül van. Egészen megijedtünk, de aztán megnyugtattak az itteniek, hogy az a chicagoi elvetemült ár, itt South Bendben 20-25 dollárba kerülnek a fák. Azért nem mindegy! Úgy néz ki, hogy szaloncukrot is sikerül rendelni egy magyar termékeket kínáló honlapról, úgyhogy remélem minden összejön Karácsonyra! Ezen a honlapon egyébként van téli szalámi, füstölt kolbász, fűszerek, szörpök, egyszóval ( majdnem ) minden, ami az itteni boltokból hiányzik.

Evie és David vázás "házi" virágot hozott

Tegnap nagyon finom marhapörkölttel örvendeztettük meg magunkat és a vendégeinket. Amish marhából készült, magyar paprikával, nagyon-nagyon finom lett! Evie és a férje, David voltak a vendégeink, nagyon ízlett nekik az ebéd! ( mindketten kétszer szedtek...)Jó hangulat volt, Davidnek jó beszélőkéje van, elfogyott majdnem két palack vörösbor! Megtudtuk egyébként, hogy az USA-ban egyedül Indiana államban nem lehet venni vasárnap alkoholt. Hát ezt kifogtuk! Egyébként pedig személyazonosságit kérnek az alkoholvásárláshoz. Azért ez vicces, hogy tőlünk is elkérik, jócskán elmúltunk már 18 évesek! Evie-ék egyébként meghívtak bennünket a Hálaadásra hozzájuk, ők nagyon magányosak, nincsenek rokonaik, és nagyon szeretik a vendégeket. Mondtuk, hogy hozzánk egy csomóan jönnek, legkevesebb 10-en leszünk, számukra teljesen idegen emberek de azt mondták, hogy nem gond, nagy a házuk, elférünk. Nagyon kedves gesztus! ( Egyébként ide várjuk Bence két volt osztálytársát, természetesen Carolt a két tesójával, Reginát St. Louis-ból,  és persze Johannát.)
Kingának jó kis kutyázós hétvégéje volt, szombaton volt Raquellel kutyát sétáltatni, aztán a piacon, majd ebédig nála volt játszani Maggie-vel. Vasárnap reggel is elment velük sétálni, majd Evi-ék kutyájával, Pumával játszott sokat itthon. Aranyos volt Evie, direkt Kinga kedvéért hozták el Pumát.
Nem tudom, hogy milyen fajtájú kutya ez a Puma, de gyönyörű, hófehér, puha, vastag szőre van, nagyon szép kutya!

Könnyed szombati ebéd, a szokásos piacozást követően (polish sausage)

Holnap lesz Márton-nap, sajnos ezúttal liba nélkül. Megkérdeztük a piacon a szárnyashúsosnál, hogy van-e libájuk, de azt mondták, hogy legközelebb jövő ősszel lesz. Hát, azt mi nem várjuk itt meg, jövőre már otthon sütjük a libát!
Most, hétfő délelőtt van, Titi itthon dolgozik, a gyerkőcök a suliban. Egy újabb klassz hét vár ránk!!

Megértőbben a Trick or Treat-ról

november 3.

Én valóban nem fogalmaznék ilyen sarkosan a Halloween-es őrületről, de tény és való, hogy igazi amerikai találmány, nem sok értelemmel maga mögött. Szerintem az adja a legnagyobb varázsát, hogy jó ideje már nem történt semmi, amire készülni kellene, ami kitörést jelentene a hétköznapok szürkeségéből. Így tehát ilyenkor mókáznak egy nagyot, a gyerekek mindenképpen, de sokan a felnőttek közül is. A másik, hogy itt nincs farsang februárban, mint nálunk, úgyhogy most élik ki a szerepvágyaikat. Ha belegondolok, hogy tavaly, ill. előtte mi is bohóckodtunk a jelmezünkben farsangkor...  Nincs mit a szemükre vetni. A gyerekek csokigyűjtése pedig szerintem jó móka, egyébként is itt nem jön dec. elején a Mikulás, mint nálunk, így legalább van alkalmuk csokizni. Az otthoni mikulások alkalmával a gyerekeink innen-onnan összegyűjtött csokijai is képeztek ekkora halmot, mint az itteni (vagy majdnem...). Ami viszont elképesztő volt az az, hogy láttuk, hogy mekkora árumennyiség fogyott el az "ünnepre" készülve! Amikor megjelentek az első gondolák a hiperekben és a szuperekben a halloween-es cuccokkal, jelmezekkel, kiegészítőkkel, csokikkal, stb., azt gondoltam, hogy nem igaz, hogy mindez el fog fogyni! Elképesztő mennyiségre gondoljatok! És tessék, pár nappal az esemény előtt már alig kaptam vámpírfogat Marcinak... Hihetetlen!
 A csokigyűjtést Kinga is és Marci is nagyon élvezték, jó két óra hosszáig rótták a környéket, bekopogva mindenhová. Hozzánk is jöttek természetesen, nekem nem volt annyira élvezetes, de legalább mi is adtunk a többi gyereknek. Egyébként nagyon udvariasak voltak a hozzánk betérők, egy sem markolt bele a csokistálba neveletlenül, hanem egyet vettek, illetve egyen-ketten megkérdezték, hogy vehetnek-e kettőt? Pedig erre előre felkészítettek minket az ismerősök, hogy mondjuk nekik, hogy csak egyet vehetnek, mert különben viszik a fél tálat. Hát, én nem mondtam senkinek, hogy mennyit vegyen, de abszolute jók a tapasztalataim.
A hétvégénk igazi nyugis pihenés volt, persze azért voltak feladatok, de most nem kalandoztunk sehová. Szombaton kimentünk a piacra, ahol jó kis fűszereket is beszereztünk többek között. Tárkonyos húsleves készültem főzni, csak tárkonyom nem volt... Most már van. Kinga is ott volt a piacon, csak ő a szomszéd nénivel ( Raquel) ment ki, és ott találkoztunk velük. Újabban elmegy vele kutyát sétáltatni, beszélgetni. Arról álmodozik (mármint Kinga), hogy majd kutyasétáltató lesz, és pénzt fog vele keresni.
Piacozás után főzés-tanulás-takarítás következett, mindenki be volt fogva. Marci jó sokat matekozott Kingával, Titivel főztünk, Bence is tanulgatott. Majd délután ötre mentünk a magyar templomba misére. Helyesbítek, magyar alapítású templomba. Érdekes volt látni amerikai templomban a magyar szenteket, Szent Imre herceg egyenesen Amerika patrónusaként (is) volt ábrázolva! Kint volt a címeres magyar zászló, és ami a legérdekesebb volt, ugyanolyan szobrokat láttunk kitéve, mint a ceglédi templomban! Valószínűleg Magyarországról származhatnak, hasonló időszakból, adományként kerülhettek ki. A plébános atya nagyon kedves volt, végig mosolygott a hívekre, látszott, hogy örömmel misézik, pedig már nem volt fiatal!

Az első amerikai almáspite

Vasárnap tesómat köszöntöttük egy skype-pal, nov. elsején volt a szülinapja. Persze a Kuthy család apraja-nagyja is ott volt, Kinga Levinek örült nagyon! A héten egyébként kapott Levitől egy levelet, irtó boldog volt! Ki van téve az asztala fölé a falra, hogy mindig láthassa!
Ebéd közben(!) Ildiékkel skype-oltunk, jó órát beszélgettünk, jó volt őket látni, hallani.
Később megérkezett Carol, az álláskereséséről számolt be, elhatározta, hogy két héten belül új munkahelye lesz, mert elege van a public high school-ból.
Nagyjából ennyi, most már hétfő van, újra indult a verkli.

Havazós trick-or-treat

Okt. 31.

Az első hófúvás: október 31.

A hónap utolsó napján leesett az első hó. Aztán szerencsére el is olvadt. Délelőtt még eső esett, délután jött a hófúvás, nem csoda, egész nap jó hideg volt (Marci telefonja szerint délután 2 fok). Pont jókor kaptak ma a lányok két szép csizmát!

Nemsokára hét óra, lejár a csokitarhálók időszaka... Nekem nagyon fura ez a trick-or-treat dolog. Jelmezes gyerkek járják a házakat, bekopognak, elmotyognak valami trickortreat szerűt, aztán belenyúlnak a kis csokikat tartalmazó tálunkba, bele a zsákjukba, s már mennek is tovább. Legalább énekelhetnének valamit. Persze lehet, hogy az sem lenne jó. Mindegy, Kinga és Marci révén a mi gyerkeink is visszaadják másoknak. A nagy csokikör bezárul. Bence egyik röplabdás lány ismerőséhez ment halloweenes bulira, de nem tart sokáig, kilenc körül lehet már érte menni.

A vámpír és a boszorkány

Egyébként a felnőttek is sok helyen beöltöznek, az áruházi eladóink, akiknél fizettünk, például hippi volt, a zacskóba pakoló pedig egy zöldborsó. Nagy business, az újság szerint a megkérdezett felnőttek 60 százaléka vesz idén jelmezt magának. Ha jól emlékszem, átlagosan 60-70 dollárt költenek jelmezre és csokira.


Ma örömmel olvastuk, hogy az Orbán visszavonta a netadó ötletet. Tegnap Chicagóban vagy három tanár is kérdezte, hogy mi ez az egész... Nincs túl jó médiahíre az országnak, igyekszünk rajta személyes varázsunkkal javítani.

Nelli mindjárt leírja az ellenvéleményét, azt mondta, hogy nagyon leszóltam az amerikaiakat. Megyek, összerakok egy kenyértésztát, majd reggelre kisütjük zsemlének ,vagy lángosnak.