Megértőbben a Trick or Treat-ról

november 3.

Én valóban nem fogalmaznék ilyen sarkosan a Halloween-es őrületről, de tény és való, hogy igazi amerikai találmány, nem sok értelemmel maga mögött. Szerintem az adja a legnagyobb varázsát, hogy jó ideje már nem történt semmi, amire készülni kellene, ami kitörést jelentene a hétköznapok szürkeségéből. Így tehát ilyenkor mókáznak egy nagyot, a gyerekek mindenképpen, de sokan a felnőttek közül is. A másik, hogy itt nincs farsang februárban, mint nálunk, úgyhogy most élik ki a szerepvágyaikat. Ha belegondolok, hogy tavaly, ill. előtte mi is bohóckodtunk a jelmezünkben farsangkor...  Nincs mit a szemükre vetni. A gyerekek csokigyűjtése pedig szerintem jó móka, egyébként is itt nem jön dec. elején a Mikulás, mint nálunk, így legalább van alkalmuk csokizni. Az otthoni mikulások alkalmával a gyerekeink innen-onnan összegyűjtött csokijai is képeztek ekkora halmot, mint az itteni (vagy majdnem...). Ami viszont elképesztő volt az az, hogy láttuk, hogy mekkora árumennyiség fogyott el az "ünnepre" készülve! Amikor megjelentek az első gondolák a hiperekben és a szuperekben a halloween-es cuccokkal, jelmezekkel, kiegészítőkkel, csokikkal, stb., azt gondoltam, hogy nem igaz, hogy mindez el fog fogyni! Elképesztő mennyiségre gondoljatok! És tessék, pár nappal az esemény előtt már alig kaptam vámpírfogat Marcinak... Hihetetlen!
 A csokigyűjtést Kinga is és Marci is nagyon élvezték, jó két óra hosszáig rótták a környéket, bekopogva mindenhová. Hozzánk is jöttek természetesen, nekem nem volt annyira élvezetes, de legalább mi is adtunk a többi gyereknek. Egyébként nagyon udvariasak voltak a hozzánk betérők, egy sem markolt bele a csokistálba neveletlenül, hanem egyet vettek, illetve egyen-ketten megkérdezték, hogy vehetnek-e kettőt? Pedig erre előre felkészítettek minket az ismerősök, hogy mondjuk nekik, hogy csak egyet vehetnek, mert különben viszik a fél tálat. Hát, én nem mondtam senkinek, hogy mennyit vegyen, de abszolute jók a tapasztalataim.
A hétvégénk igazi nyugis pihenés volt, persze azért voltak feladatok, de most nem kalandoztunk sehová. Szombaton kimentünk a piacra, ahol jó kis fűszereket is beszereztünk többek között. Tárkonyos húsleves készültem főzni, csak tárkonyom nem volt... Most már van. Kinga is ott volt a piacon, csak ő a szomszéd nénivel ( Raquel) ment ki, és ott találkoztunk velük. Újabban elmegy vele kutyát sétáltatni, beszélgetni. Arról álmodozik (mármint Kinga), hogy majd kutyasétáltató lesz, és pénzt fog vele keresni.
Piacozás után főzés-tanulás-takarítás következett, mindenki be volt fogva. Marci jó sokat matekozott Kingával, Titivel főztünk, Bence is tanulgatott. Majd délután ötre mentünk a magyar templomba misére. Helyesbítek, magyar alapítású templomba. Érdekes volt látni amerikai templomban a magyar szenteket, Szent Imre herceg egyenesen Amerika patrónusaként (is) volt ábrázolva! Kint volt a címeres magyar zászló, és ami a legérdekesebb volt, ugyanolyan szobrokat láttunk kitéve, mint a ceglédi templomban! Valószínűleg Magyarországról származhatnak, hasonló időszakból, adományként kerülhettek ki. A plébános atya nagyon kedves volt, végig mosolygott a hívekre, látszott, hogy örömmel misézik, pedig már nem volt fiatal!

Az első amerikai almáspite

Vasárnap tesómat köszöntöttük egy skype-pal, nov. elsején volt a szülinapja. Persze a Kuthy család apraja-nagyja is ott volt, Kinga Levinek örült nagyon! A héten egyébként kapott Levitől egy levelet, irtó boldog volt! Ki van téve az asztala fölé a falra, hogy mindig láthassa!
Ebéd közben(!) Ildiékkel skype-oltunk, jó órát beszélgettünk, jó volt őket látni, hallani.
Később megérkezett Carol, az álláskereséséről számolt be, elhatározta, hogy két héten belül új munkahelye lesz, mert elege van a public high school-ból.
Nagyjából ennyi, most már hétfő van, újra indult a verkli.