Bátorságpróba

október 17.

Lehet, hogy nem a legszerencsésebb a cím, esetleg valaki más dologra gondol elsőre, de most nekem ez jutott eszembe. Ugyanis Titi kedden elutazott Németországba, és csak vasárnap jön vissza. Így tehát magunkra maradtunk itt az USA-ban, az összes családtag pedig az óperenciás tengeren is túl. Tudom, hogy már többen átélték ezt az érzést, többek között Betti is, csak én arra is gondolok, hogy itt van nekem három gyerek, autó, ház, intéznivalók, egyszóval a felelősség. Azért, ha Titi itt van, könnyebb a dolog... No, de már péntek van, úgyhogy lassan letelik ez is. Folyamatosan edződünk. Egyébként bíróképzést tart Münsterben, nagyon megtisztelő a dolog!
Amúgy szépen peregnek a hétköznapok, tesszük a dolgunkat. Tegnap Marci és Kinga együtt, egy edzés keretében úsztak, jó volt őket látni, ügyesek mindketten, rengeteget fejlődtek. Egyébként megérne egy tanulmányt az amerikai edzők pedagógiai módszere, nekem nagyon tetszik. Mindenkit folyamatosan dícsérnek, de elég látványosan. Majd, kicsivel később, jóval csendesebben, mindenkinek külön-külön elmondják, hogy mire figyeljen, mit kell még javítani. Így a gyerekben sokkal inkább az marad meg, hogy jó hangosan, mindenki előtt megdícsérték, nem pedig a kritika. Mindenesetre én azt látom, hogy nagyon motiváló tud lenni ez a módszer. A fiúk is mesélték, hogy mikor először sikerült nekik mind a négy úszásnemet szabályosan bemutatni, Mike coach (edző) hangos tapssal és ovációval díjazta őket. Talán otthon is ki lehetne próbálni pár edzőnek ( és itt most nem Csaba bácsira gondolok, ő az egyetlen, üdítő kivétel), lehet, hogy kedveltebbek lennének.
Szerdán Kinga osztálya kirándulni ment az amishokhoz, vagyis inkább tanulmányút volt. Almafeldolgozó üzembe mentek többek között, kaptak kóstolót is. Most, ősszel rengeteg helyen kapható a frissen préselt almalé, mi is rendszeresen isszuk, nagyon finom! Jórészt amishok készítik, hagyományos módon. Kinga nagyon élvezte a kirándulást, azt mondta, hogy jól beszélgettek Lizzy-vel. Egyszer úgy meghallgatnám ezeket a beszélgetéseket! Sajnos nincsen láthatatlanná tévő kalapom, így ez csak óhaj marad. Előttünk egész máshogy viselkedik Kinga, ha amerikaiakkal vagyunk, mint nélkülünk. Ezt Carol is megerősítette, mikor egy keveset vigyázott rá, akkor állítólag beszélt Kinga angolul. A nyelvtanulása egyébként ugyanúgy működik, mint az anyanyelv elsajátítása, most a "szivacs" fázisban van, amikor gyűjtögeti az ismereteket, és már rengeteg dolgot megért. Az úszáson nincsen semmi gondja, pontosan megérti a feladatokat, de ő maga, ha akar valamit inkább mutogat. Pontosan, mint kétéves korában. A fiúk előrébb tartanak, de nekik voltak alapjaik. Szóval, érdekes ezt figyelgetni, nem mindennapi élmény!