Jól telnek a chicagói 'munkás hétköznapok'. A kalauz már megismer a vonaton, mindenkihez van néhány kedves szava - én sajnos nem mindig értem, mit mond, de barátságosan szoktam bólogatni.
A képen látszik, hogy a nagyváros is 'töklázban' ég, ilyen szép a Michigan Avenue, ahol begyalogolok az állomásról az egyetemre (útközben általában megállok egy boltba vásárolni vacsira és ebédre valót). A kollegáknak vittem egy kis vermonti sört ajándékba, Christin-nek maple szirupot, plusz kaptak még egy-egy almát a Trapp család egy vadalma fájáról (Spencer két harapás után kidobta a kukájában, hiába, nagyon közvetlen és őszinte ember).
Kedden délután elmentem egy ünnepi misére is, Red Mass-nak hívták, a helyi katolikus jogász céh éves rendezvénye volt, utána egy nagy parti, sok ember, tömeg, hangzavar, nem is nagyon lehetett beszélgetni. Megköszöntem az egyik egyetemen tanító bírónak a meghívást, aztán angolos-magyarosan távoztam. Nagyon szimpatikus, a felesége álltólag magyar származású, majd mondta, hogy egyszer meghívnak a házukhoz is, családosan. Este ilyen szép volt a telihold a Michigan tavon, közel a szállásomhoz (illetve ennél szebb, de a fénykép ezt tudja csak visszaadni).
A diákokkal írattam egy évközi dolgozatot is. Open book quiz volt, 25 percig csinálták, még eznap ki is javítottam nekik, átlagosan 21 pont lett a 30-ból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése