Kicsi bocsok legendája

október 24-25.

Piknikezés a Manistee-Huron National Parkban, a Muskegon River partján 

A múlt hét végén ismét kirándultunk ( nagyon szép az idő, ki kell használni...). Gyakorlatilag volt egy hosszú hétvégénk, mert a gyerekeknek nem volt tanítás pénteken, így hamarabb el tudtunk indulni. Most nem mentünk olyan messzire, "csak" három órás utat vállaltunk be, Michigan államba. Ez South Bendtől északra fekszik. gyakorlatilag egy hatalmas félsziget, és a belső része is tele van kisebb-nagyobb tavakkal, folyócskákkal.

 Azt olvastuk róla, hogy Michigan állam bármely pontján állsz, sehol sem vagy 10 km-nél távolabb valamilyen víztől. Útközben pár helyen meg is csodáltuk ezeket a vizeket, tényleg nagyon szép.

Manistee-ben foglaltunk szállást egy hotelban, természetesen ez a város is vízparton fekszik, a Michigan-tó partján, és még csatornafolyója is van, ami mentén fából készült sétány vezet a nagy tóhoz. Kicsit már szürkült, mikor lementünk, hogy sétáljunk rajta, de azért így is szép volt.

Az előétel boros lében főtt kagyló volt, mindenki jóizűen csipegette!

 














Utána beültünk vacsizni a Blue Fish nevű étterembe, és nagyon finomat ettünk. Titi már hallotta hírét ennek az étteremnek, állítólag jó nevű hely (TT: igazából csak egy netes-blogos fúrumon olvastam róla, ott mindenki dícsérte). Mindenesetre nagyon jól főznek, minden (azaz csirkemell és különböző Michigen tavi halak, Marcinak whitefish) kifogástalan volt!
Vacsi után megérkezett Carol is, ő csak később tudott elindulni, mert be kellett mennie a suliba.






Másnap délelőtt skype-oltunk a Kuthyakkal, jó volt őket látni. Majd indultunk tovább, de még a ngyobb út előtt lenéztünk a közeli tópartra, ahol




















Marci nagy örömére két kiállított tankot is találtunk, amiket előző este, a sötétben nem fedeztünk fel.


 














Észak felé haladva, nagyon sok szépet láttunk, egyszer meg is álltunk egy tóparton, Platte Lake-nek hívták.



















A szombati napon lényegében a híres-nevezetes Sleeping Bear Dunes-t szerettük volna megnézni a Michigan partján. Ennek a sztorija lett a bejegyzés címe, ugyanis fűződik hozzá egy indián legenda. Eszerint tehát, a túlpartról, Wisconsin felől a vízen át menekült egy medvemama a két kis bocsával az ottani erdőtűz elől. Medvemama átért a túlpartra, de a két kis bocs elfáradt, nem bírta tovább, és elsűllyedtek a vízben. Manitu megsajnálta őket, és a bocsokból lett két sziget, amiket ma úgy hívnak, hogy Kis-Manitu, ill. Nagy-Manitu sziget.







A medvés hely előtt még volt részünk egy kis dűnemászásban is, hát, mit mondjak, elég fárasztó volt, mintha sivatagban lettünk volna! A panoráma azonban itt is csodálatos volt, úgyhogy megérte!



 

Szemben a szigetekkel, a parton pedig fantasztikusan látványos dűnéket építettek az elemek, az emberek meg egy kilátót, úgyhogy a panoráma tökéletes volt, egyenesen fenséges! Ez egyébként egy több állomásos panoráma út egyik stációja volt. A dűnemászás és a panorámaút együtt került 10 dollárba.

Ezután még autózgattunk, nézelődtünk, majd indultunk haza, hiszen innen már 4 órás volt az utunk. KFC-ben vacsiztunk, a fiúk kívánságára, jól belaktak. Itt megtudtuk, hogy a KFC-t egy nyugdíjas "colonel" alapította. Az USA a vállalkozók hazája!

Vasárnap két skype is várt ránk, az egerszegi család gyűlt össze Ági maminál, velük beszéltünk, délután meg anyukámék jelentkeztek be. Meglepetésként Betti köszönt be Egerszegen, kiderült, hogy a hétvégi balatoni HÖK-ös találkozóról átment Egerszegre. Jól tette. Ebédre szokásosan kényeztettük magunkat, alább látható a velős marhahúsleves (még szombat éjszaka vásráltunk) és oldalas pecsenye.

A vasárnap esti mise után még sétáltunk egyet a Notre Dame egyetem Campusán, körbejártuk a stadiont és megnéztük a "Touchdown Jesus" festményt (vagy mozaikot) Titi már barátkozik a gondolattal, hogy nemsokára ott fog tanítani...