Seattle

Április utolsó hetét rendhagyó módon Seattle-ben kezdtem. Még vasárnap késő délután repültem nyugatra, a három óra időeltolódás miatt már (ottani idő szerint) fél tízkor meg is érkeztem. Az út egyik szépsége volt, az alábbi fényképek mellett, hogy a South Bend-Chicago járaton, életemben először, sikerült az ölembe borítani egy jéggel teli vizes poharat. Persze az egyetlen öltönyöm volt rajtam. A közel fél órás út így nem telt esemény nélkül, volt mit csinálnom a papírszalvétákkal és a levegőbefúvó szárítóval. Egyébként nagyjából nyom nélkül sikerült eltüntetni, szerencse, hogy nem kóla volt.

Indianai tanyák

Ilyen tavacskák vannak a környékünkön

A Michigan tó partvonala

Vasárnap este még kicsit ügyetlenkedtem a reptéren, mert nem találtam meg egyből a városba vivő light train-t. A városközpontig kb. fél óra volt az út, s onnan még tíz percet taxiztam, mert már nem voltak helyi járatok. A tömegközlekedés elég gyatra, bár látszólag volt trolibusz, busz, metró is, a buszok jó része pl. óránként csak egyszer jár. Így jól jött, hogy a szállodában ('pineapple hospitality' keretében, állítólag az ananász a vendégszeretet jelképe :) adtak ingyen biciklit, lezáróval és sisakkal.
Arra nem gondoltam előre, hogy milyen dombos helyen fekszik a város... Volt kétszer is, hogy le kellett szállnom a kerékpárról, s egymás mellett ballagtunk. A lejtőkön sem lehetett száguldani, végig kontráztam.

Az egyetemen megtartottam az előadásomat a pénzügyi válság állami támogatásos vonzatairól, volt néhány kérdés, komment is. Aztán az egyik dékán-helyettessel beszélgettem egy jó órát mindenféle. Izgalmasnak tűnő kérdésről.

Hazafelé hosszabb úton mentem, alapvetően a belső tó, vagy öböl partvonalát követve, kb 1 óra 20 perc volt. Közben szépen sütött a nap, olyan 24 fok körül lehetett. Ez a helyiek szerint rendkívül szép nap volt. A taxis szerint van, hogy 12 hónapból 9 esős. Nagy hó viszont nincs, ami látszik is a gyönyörű, mediterrán növényvilágon. A nyár nem túl forró sem, az óceán jól moderálja az éghajlatot. Mint a fotón látható, szép nagy fenyők is megélnek itt.

A Space Needle kilátó

Óriásfenyők is megélnek

Kikötői élet

Seattle egyebek között arról is híres, hogy itt székel a Starbucks, nem messze ide pedig a Microsoft.

Másnap busz-taxi kombinációval jártam meg az egyetemet, déltől kezdve éjszakáig esett az eső (’shower’ jelleggel). A szállodában sok kosármeccset néztem (zajlik az NBA rájátszás). Baltimore-ban (Maryland, közel a fővároshoz) nagy lázongások voltak, szükségállapot, gyújtogatás, üzlet kifosztás, mindez egy rendőri intézkedés során lelőtt fekete temetését követően.

Szerdán egy után indult a vissza-gépem, szerencsére ismét napsütéses szép időben. Szerintem a kanadai határ környékén repültünk keletre, alább látható néhány szép fotó az előbb hegyes, majd dombos, később szántóföldes, tó-világos amerikai tájakról.

Seattle-i felszállás

 

Távolban a 4392 m-es Mount Rainier csúcsai a felhők fölött

Ez valószínűleg a Missouri

Chicago környéke

Dupla szivárvány a leszálláskor

 Otthon állítólag minden rendben, próbáljuk a Chryslert meghirdetni, eladni, mert a kereskedő, ahonnan vettük, szerintem csak a piaci ár feléért lenne hajlandó visszavenni.

 

 

Utolsó óra és Csikágó

Ápr. 24.
A héten, keddi napon tartottam az utolsó Miselading Advertising tanórát. Péntekről hoztuk előre, mert akkor Chicagóba kellett mennem Spencer barátom versenyjogi rendezvényére. Némi késéssel az Emily is megérkezett, így rendhagyóan a szobámba zsúfolódtunk be négyen, illetve öten, mert Bence is szorgalmasan ott volt. A másik két srác neve Louis és John volt, csak hogy megmaradjon a nevük az örökkévalóságnak. Már csak a vizsgafeladat van hátra, azt jövő hét után kapják meg.
A hét közben kicsit betegesek voltunk, Nelli is, így lemondta a chicagói kirándulást. Nekem a jobb vállam gyulladt be, így volt, hogy csak a fotelünkbe tuttam úgy ahogy aludni.
Csütörtökön a Chicago University Clubjá-ban voltam, miután felvonatoztam (volt kellemes visszamléékezés jellege az őszi vonatozásokra). Az Acton Institute tartott itt egy előadást a piac és vallás kapcsolatáról. Az alábbi képek mutatják, milyen frankó hely volt. Igazi amerikai munkaebéd volt, szép terített kerek asztalok, a szponzoroknak külön volt. Egy aranyos családdal ismerkedtem meg, hét gyerekes, nagyjából jogászok, négy gyerek és az apuka is ott voltak a rendezvényen.

Virágban a Millenium Park (az állomás mellett)

A Millenium Park Bean

A nagy zöld füves rész

Egy új felüljáró vezet át a parkon a játszótérre

Az új szuper játszótér a park és a tópart között

A yacht kikötő, ezúttal még üresen

A pancsoló hely

Távolban a Wrigley Tower

Belvároi utcakép, látható az "L",
a magasított metróvonal

A Chicago University Club díszterme

Kilátás a Klub könyvtárából

 Aznap délután aludtam egyet az Indigo szállodában (ismét egy szép színes szobát kaptam, kék, zöld és sárga színben pompázott), este pedig a Spencer lakásán tartott fogadásra mentem. Jó kis könnyű kaják voltak, plusz italok. Két pincér segített a háziaknak. Tavalyhoz képest már volt néhány ismerős, majdnem a résztvevők felével találkoztam az elmúlt év alatt.
Pénteken volt a versenyjogi központjuk 20. szülinapi konferenciája, néhány érdekes előadással és hozzászólással. Este vacsorával zártunk, egy igazi steak-ező hely volt, de én csak halat mertem enni, már így is kezdem kihízni az öltönyömet. Este volt egy jó kis szokásos chicagói eső, majd szombat reggel utaztam vissza South Bendbe, délben már itt is voltam.

Konferencia torta: szebb volt, mint finomabb

Hazaút és az első fűnyírás

Április 18-19.
Kényelmesen, tíz körül indultunk, miután jó alaposan, "rétegesen" bereggeliztünk a Holiday Inn Express-ben. Bár Bence röült neki, hogy nem kell még egyszer ugyanazt a sablon reggelit megennie. Átkocsikáztunk a régi Georgetown városrészen, s egy szép kilátónál megálltunk a Potamac folyó parton is: éppen egy csomóan pecáztak.

Maryland, Pennsylvania, Ohio fele vitt az autópálya, egy helyen letértünk egy nagy dugó miatt, de végül is a tervnek megfelelően, negyed tíz körül haza is értünk South Bendbe. Meg lehet szokni a lassú forgalmat: a legtöbb helyen 65-70 mérföld a limit, a mi 75-80 tempónk már-már "életveszélyes" gyorshajtás volt (Magyarországon ez felel meg kb. a 130 km/h-nak)
Gyors bevásárlás a vasárnapi ebédhez, majd vacsorát egy Wendy's-ben vettünk, ez a Bence és Kinga kedvence, s a Nelli szerint is a salátáik valóban verhetetlenek.


Itt Bence éppen nem vezet

Kinga is kibírta, hazafele olvasott és mondattuk
vele az egyszeregyet

Vasárnap, még az esős időszak beköszönte előtt lenyírtam a ház körül a füvet, Marci pedig a szomszédnál. Ekkor még jó volt az idő, 15-20 fok körül, hétfő estére visszahűlt 7-8 fokra. Vasárnap végre jó, igazi otthoni kaját ettünk (húsleves, sült karaj) a gyorséttermek és szállodai "zugsütés" után - beszereztünk egy kerámia sütőlapot, mert nem volt sütő a szobákban, s ezen csináltunk sült sonkát, tojást, sült halat, fasírtot, miközben valaki mindig legyezgette a nyitott ablaknál, nehogy megszólaljon a gőz miatt a tűzriasztó :)

Washington D.C.

április 20.

Utólag írom a bejegyzést, mert annyira fárasztóak voltak az elmúlt napok, hogy esténként már nem tudtuk magunkat rászánni az írásra. Pedig van mit!

Lincoln "templom" és egy látogatója

New York után Washington D.C. felé vettük az irányt, nem is bántam, hogy otthagytuk azt a koszos várost! Hihetetlen tömeg, kosz van mindenfelé! Szerintem ez a két nap pont elegendő volt arra, hogy "megcsodáljunk" mindent, amit kellett, aztán elhúzzuk a csíkot. Mondjuk nekem alapból nem jönnek be ezek a metropolisok / New York pedig az USA legnagyobb városa, a földkerekségen pedig a negyedik legnagyobb!!!/, de ami itt volt, az minden várakozást felülmúlt! Rendkívül impozánsak a hatalmas felhőkarcolók, az irdatlan méretek, ami igaz a tömegre is. Este 9-kor lépni nem tudtunk a Time Square-n! A távolságok is hatalmasak, mi csak Manhattanben mozogtunk, de a napi 17-15 km-t megtettük, még Kinga is! Szóval, szép volt, jó volt, elég volt! Persze nem akarom senki kedvét elvenni New Yorktól, vannak, akik szeretik az ilyesmit, de nekem elég volt belőle.

Annál inkább tetszett Washington D.C. /Azért teszem hozzá, hogy D.C., mert ezzel a megjelöléssel különböztetik meg az Államok fővárosát Washington államtól, ami messze innen, észak-nyugatra található, a nyugati parton, a kanadai határnál. Ennek fővárosa Seattle, ide megy Titi vasárnap, szintén egyetemi meghívásra. A D.C. jelentése egyébként District of Columbia, annak a kerületnek a neve, ahol Washington található. Az amcsik gyakran csak így emlegetik a fővárost, hogy "D.C."/ Díszí/!

Szóval, Washington nagyon szép, tágas, élhető, teljesen európai benyomást keltő város /nem csoda, mert franciák tervezék /, kicsit Párizs, ill. Budapest fílinggel. Rengeteg a park, csodálatos,-éppen virágzó- fákkal, egyéb növényekkel. Itt egyáltalán nincsenek felhőkarcolók, de nem is hiányoznak!

Az FBI ügynök

Jó kis hotelban laktunk a város szélén, ahonnan ún. shuttle járat vitt be minket minden reggel egy központi helyre, onnan már elérhető volt minden látnivaló.
Első nap/szerdán/ a Natural History Museumba /természettudományi múzeum/ mentünk, itt töltöttuk a nap jó részét, majd az Archives Museumba /archívumok múzeuma/. Ez utóbbiban forgatták a Nemzet Aranya c. Nicolas Cage filmet, ami a Függetlenségi Nyilatkozat eltulajdonításáról szól többek között. Itt található még a Bill of Rights, az USA Alkotmánya, és számos más irat, amikre nagyon büszkék errefelé.

Megnéztük a Ford Színházat, ahol Lincolnt lelőtték, minő érdekesség, majdnem napra pontosan 150 évvel ezelőtt!!/ 1865. április 14-én lőtték le, mi április 15-én voltunk ott./

Museum of Natural History

Lényeges dolog, hogy Washingtonban az állami múzeumok mind ingyenesek, ami nem kis megtakarítást jelentett "kis" családunknak!

A képzőművészeti múzeum - itt nem voltunk, de kívülről is nagyon szép volt

Lincoln mauzóleum

Másnap a "Monumentek" felé vettük az irányt, meg a National History Museum felé. Minden történelmi jelentőségű elnöknek akkora emlékművet építettek, hogy szerintem nagyobbak, mint a templomok. /elég fura..., kb., mint Rómában a császároknak./ Ilyen emlékműve van Lincolnnak, Washingtonnak természetesen, Jeffersonnak. Bár ő nem volt elnök, Martin Luther King is kapott egy mauzóleumot a Potomac River partján.

A Fehér Házat sem hagytuk ki persze, meglepően kicsi a hatalmas emlékművek, múzeumok mellett.
Sokat nem lehet látni belőle, csak a homlokzatot, meg a gyönyörű park egy kis darabját. Obamának nyomát sem leltük, pedig úgy volt, hogy fogad minket...
Épp a Potomac River partján sétálgattunk, amikor magyar szót hallottunk! Oda is jött hozzánk egy magyar nő, aki, mint utóbb kiderült, Washingtonba ment férjhez, több, mint 10 éve él kint, Kinga korú kislányuk van. Nagyon érdeklődő volt, és segítőkész, kaptam tőle névjegykártyát is, ki tudja, lehet, hogy szükség lesz rá valamikor...

Titi mindeközben konferenciázott, hiszen azért /is/ mentünk Washingtonba, esténként együtt mentünk vissza a shuttle-járattal a szállodába.

A Georgetown Law School terasza

A harmadik napon a Capitoliumba /ez a Parlamentjük / egyeztettünk idegenvezetős túrát. Előtte megnéztük a Supreme Court / Legfelsőbb Bíróság - hatalmas tekintélye van / és a Capitolium könyvtárának / Jefferson Building / épületét, mindkettő óriási, impozáns épület.

A Capitolium-túrát egy magyar fiú vezette, csak nekünk /!!/, a floridai szenátor stábjában dolgozik pár hónapig, és a túravezetés  is a feladatköréhez tartozik. Mesélte, hogy a szenátor anyukája magyar volt, és magyar konyhát vezetett, a mai napig a pörkölt a kedvence!
A Capitolium egyébként irdatlan nagy épület, kisebb, nagyobb termeit bejártuk, találtunk Kossuth szobrot is! Az Képviselőház üléstermében voltunk, sajnos a Szenátus ülésterme aznap zárva volt.






Lady Liberty és a magyar látogatók

Kossuth mint a magyar demokrácia apostola, központi
helyen, mellette Churchill volt...

Washington Monument

A Potomac River és a cseresznyefák

Sok tulipánfa is volt

A Supreme Court - a Capitol mögött

A kongresszusi könyvtár - a Supreme Court szomszédságában

Másnap reggel gyors pakolás után indultunk haza, 10 órás út várt ránk!