Sports, Minneapolis

Április 6.
Ma délután, egy négykor induló repcsivel elutaztam Minneapolis-ba, Minnesotta állam igazi fővárosába (a hivatalos főváros a lényegében vele összeépült St. Paul). Jó egy óra volt az út, mintha Pestről Ceglédre személyvonattal mennék. Itt azért jóval hidegebb van, néhány fok, felhős, még a hó sem kizárt holnap. A St. Thomas egyetemen igyekszek holnap egyetemi kapcsolatokat építeni, lesz vagy 4-5 találkozó.
Reggel egyébként egy szervízben kezdtem a napot, mert rendetlenkedik a kocsi sebváltó automatikája. Kiváncsi vagok mi lesz a vége, egyenlőre egy elég borsos javítási ajánlatot adtak. Pedig sürgős lenne, mert szombat hajnalban indulnánk NY-ba.
Ma este játszák Indianapolisban a college final-t, a Wisconsin és a Duke a két döntős (a Wisconsin azt a Kentuckyt verte ki meglepetésre, akik az utolsó percben ejtették ki a Notre Dame-t). Hír még, hogy a ND női csapata egy egypontos győzelemmel bejutottak a döntőbe.
A repülőn a kezembe került USA Today sportmellékletében leközölték a profi baseball csapatok játékosainak fizetését. Hihetetlen. A legtöbb csapatban van 1-2 csúcsjátékos, akiknek 20-25 millió dollár az éves javadalmazása. A leggyengébben fizetett játékosok is évi 510 ezer körül tehetnek zsebbe: hozávetőleg, az átlagos fizetés nagyjából 70 ezer dollár errefelé, abból már szépen ki lehet jönni egy családnak is. A (median) átlag a Los Angeles Dodgers a legnagyobb, 5,1 millió, a címvédő San Francisco-nál 4 millió. A Chicago Cubs átlaga 2,5 millió,a legjobban fizetett játékos 20 milliót kap. Ezeket a gigászi pénzeket azért tudják kifizetni, mert a TV közvetítési jogoktól iszonyú nagy pénzeket kapnak a klubok.
Utólag folytatva a minneapolis blog bejegyzést, a kosárbajnok a Duke lett szép játékkal fordítva (9 pontos hátrányból nyertek 5 ponttal), a ND lányok viszont simán kikaptak a döntőben, nem sokkal, de nem volt esélyük átvenni a vezetést.

A STU-n nagyon aranyos, segítőkész volt mindenki. Délelőtt a város szélén levő campusba buszoztam ki, Naughton prof fogadott, megebédeltünk, jót beszélgettünk. Déluátn, és szerda egész nap a jogi karon találkoztam különböző emberekkel.
Kedd este a Rob Visher dékán és egy kollegája, aki utazik egy konferenciára Bp-re, vittek el egy közeli francia étterembe ebédelni - az édesség finom volt, a többi kajánál már ettem jobbakat.

Szerda délben a jogi kar aulájában volt díjátadó ünnepség. Hivatalosak voltak rá a tanárok mellett a diákok (nincsenek sokan, évfolyamonként 110-120 ember), asszisztensek. Tetsztett, hogy jól összekapcsolták a díjakat az egyetem célkitűzéseivel, küldetés nyilatkozatával (az egyes célokat legjobban szolgáló emberek kaptak elismerést - mi pedig előtte büfé ebédet). Délután bementem egy órára is (M&A transactions), újabb konzulátció, búcsú, majd "kihéveztem" (itt light train-nek hívják a földfelszínen futó járművet) a reptérre, irány haza.
Otthon melegebb, tipikus párás idő fogadott - Minneapolisnak állítólag az USA-ban a legegészségesebb a levegője.
Csütörtökön volt sok találkozóm a jogi karon (los angelesi és dublini vendégtanárokkal), s próbáltam a másnapi órámra is készülni. Pénteken az élelmiszerekkel kapcsolatos reklámügyeket tárgyaltunk, John volt a diák előadótárs made in USA témában. Hihetetlen, hogy elszaladt a  félév, már csak egy rendes óra lesz...