Seattle

Április utolsó hetét rendhagyó módon Seattle-ben kezdtem. Még vasárnap késő délután repültem nyugatra, a három óra időeltolódás miatt már (ottani idő szerint) fél tízkor meg is érkeztem. Az út egyik szépsége volt, az alábbi fényképek mellett, hogy a South Bend-Chicago járaton, életemben először, sikerült az ölembe borítani egy jéggel teli vizes poharat. Persze az egyetlen öltönyöm volt rajtam. A közel fél órás út így nem telt esemény nélkül, volt mit csinálnom a papírszalvétákkal és a levegőbefúvó szárítóval. Egyébként nagyjából nyom nélkül sikerült eltüntetni, szerencse, hogy nem kóla volt.

Indianai tanyák

Ilyen tavacskák vannak a környékünkön

A Michigan tó partvonala

Vasárnap este még kicsit ügyetlenkedtem a reptéren, mert nem találtam meg egyből a városba vivő light train-t. A városközpontig kb. fél óra volt az út, s onnan még tíz percet taxiztam, mert már nem voltak helyi járatok. A tömegközlekedés elég gyatra, bár látszólag volt trolibusz, busz, metró is, a buszok jó része pl. óránként csak egyszer jár. Így jól jött, hogy a szállodában ('pineapple hospitality' keretében, állítólag az ananász a vendégszeretet jelképe :) adtak ingyen biciklit, lezáróval és sisakkal.
Arra nem gondoltam előre, hogy milyen dombos helyen fekszik a város... Volt kétszer is, hogy le kellett szállnom a kerékpárról, s egymás mellett ballagtunk. A lejtőkön sem lehetett száguldani, végig kontráztam.

Az egyetemen megtartottam az előadásomat a pénzügyi válság állami támogatásos vonzatairól, volt néhány kérdés, komment is. Aztán az egyik dékán-helyettessel beszélgettem egy jó órát mindenféle. Izgalmasnak tűnő kérdésről.

Hazafelé hosszabb úton mentem, alapvetően a belső tó, vagy öböl partvonalát követve, kb 1 óra 20 perc volt. Közben szépen sütött a nap, olyan 24 fok körül lehetett. Ez a helyiek szerint rendkívül szép nap volt. A taxis szerint van, hogy 12 hónapból 9 esős. Nagy hó viszont nincs, ami látszik is a gyönyörű, mediterrán növényvilágon. A nyár nem túl forró sem, az óceán jól moderálja az éghajlatot. Mint a fotón látható, szép nagy fenyők is megélnek itt.

A Space Needle kilátó

Óriásfenyők is megélnek

Kikötői élet

Seattle egyebek között arról is híres, hogy itt székel a Starbucks, nem messze ide pedig a Microsoft.

Másnap busz-taxi kombinációval jártam meg az egyetemet, déltől kezdve éjszakáig esett az eső (’shower’ jelleggel). A szállodában sok kosármeccset néztem (zajlik az NBA rájátszás). Baltimore-ban (Maryland, közel a fővároshoz) nagy lázongások voltak, szükségállapot, gyújtogatás, üzlet kifosztás, mindez egy rendőri intézkedés során lelőtt fekete temetését követően.

Szerdán egy után indult a vissza-gépem, szerencsére ismét napsütéses szép időben. Szerintem a kanadai határ környékén repültünk keletre, alább látható néhány szép fotó az előbb hegyes, majd dombos, később szántóföldes, tó-világos amerikai tájakról.

Seattle-i felszállás

 

Távolban a 4392 m-es Mount Rainier csúcsai a felhők fölött

Ez valószínűleg a Missouri

Chicago környéke

Dupla szivárvány a leszálláskor

 Otthon állítólag minden rendben, próbáljuk a Chryslert meghirdetni, eladni, mert a kereskedő, ahonnan vettük, szerintem csak a piaci ár feléért lenne hajlandó visszavenni.