St. Joseph Picnic

Aug. 23. szombat

Szombat délután Bencéék focicsapat a nem túl messz elevő Portage-ben játszott, ő még csak a kispadról nézte a többieket. Álltólag nem a legpengésebb csapat, az edző is inkább a hosszú passzokat erőlteti, nem a tiki-taka-t. Jól meg is áztak - nagyon változékony errefelé az időjárás. Estére szerencsére kitisztult az idő, igy esőmentesen tudtunk résztvenni a tempolmi pikniken. Némi belőpéért cserében kaptunk frissen készült hamburgert, salátákat, fayit, a gyerkeeknek arckifestés, lufiformázás.

Leültünk egy asztalhoz, ahol két hölgy volt rajtunk kivül. Az egyikkel egész jól elbeszélgettünk, hozott a fiúknak még egy adag hamburgert. Egy 12 gyerekes csládba született irodalomtanár Carol, neki még nincs családja. Nellivel is jól összeismerkedtek, bemutatott a helyi egyik főszervezőnek (Beki, vagy valami hasonló), buzditott minket, hogy menjünk házashétvégére, addig ő vigyáz a gyerkekre... Mindenester volt telefonszám csere, s Nellivel megeyeztek, hogy bejárhat majd az óráira tanulni és asszisztálni. Ráadásul szerencskénkre nem is a St. Josephben tanit, hanem abban az Adams-ben, ahová a fiúk járnak.


Ma volt a nap, hogy először skypoltunk az otthoniakkal. Némi kísérletezgetés után jött össze a kép és a hang, de aztán nagyon jó volt a minőség (jobb, mint amikor Bettivel szoktunk régebbi útja kapcsán csevegni). Körbevittük a laptopot a házban, így láthatták a többiek is, hol lakunk.

Foci és gyomlálás

Soccer

Bencének mexikói kinézetű edzője van. Ma volt az első foci edzés, lelkesen ment. Ehhez délelőtt, iskolaidőben elmentünk sportorvosi vizsgálatra, majd befizettünk a bankban 25 dolcsit sportbiztosításra, délután vettünk az outletben sportszárat, sípcsontvédőt. Jó nagy hőségben zajlott az edzés, holnap már elmennek egy meccsre is egy „szomszédos” városba.






                                       Kinga a pálya szélén edzett....

 

Szomszédcsalogató gyomlálás

Ma kora este elkezdtük a ház előtti hosszú járdaszakaszt gyomlálni, már meg is telt egy nagy papírzsák (ebben viszik el a zöldhulladékot, boltban lehet venni). Jó ismerkedési lehetőség, két szomszéd (azaz látótávolságon belül lakó) is megállt, örvendeztek, bemutatkoztunk. Ők mondták, hogy az egyik szomszédos ház Notre Dame football ház – ez annyit tesz, hogy jó pénzért kiadják, amikor meccselnek a helybéli fiatalok. Sokan élnek itt ebből, a hétvégén kezdődik a szezon, 150 ezernél is többen szoktak lenni, ezek jó része a stadionban, a többi a környéken…

 

Chicagói napok, aug 20-21.

BYOW

Szerda este Spencer elhívott vacsorázni – ezúttal tényleg, azaz ő fizette a vacsit (illetve kért egy számlát az egyetem nevére). Egy hangulatos görög étteremben voltunk, ahová régi ismerősként tért vissza, a híres jazz zenész Andi Meola ex-felesége üzemelteti. Odamegy mindenkihez, elbeszélget, dícsérte Budapest, szóval jó üzletasszony. Mivel szemben vele egy iskola található, nem árulhatnak alkoholt, viszont ha hoz valaki magával italt, azt felszolgálják: Bring Your Own Wine. Mi nem hoztunk, mégis ittunk. Ez is jó példa az amerikaiak közvetlenségére. A szomszéd asztalnál egy idősebb társaság indulni készült, s nem itták meg a borukat (lehet, hogy már nem az első volt), s megkérdezték, hogy odaadják-e nekünk. Elsőre persze nem kértük, de másodjára már elfogadtuk a finom krétai fehérbort.

                               A Michigane Ave. kora este, előtérben a Water Tower-ral

Zuhé

Csütörtök fél öt után indultam el az egyetemről, pont akkor zuhogott a legjobban – már napok óta 80% körüli a páratartalom. A cipőm jól bírta, az új, bár kissé vastag dzsekim is, de a nadrágom combig csurom vizes lett. Aztán lekéstem a vonatot, 20 méterre lehettem tőle, mikor elindult. Aztán kiderült, hogy a laptopom is beázott, s néhány billentyü nem müködik – ezeket is azért írom rosszul, mert vettem egy USB-s billentyüzetet, ami átállt a magyar kiosztásra, viszont kevesebb gomb van rajta, s a hosszú ü nem fért rá… Így aznap kicsit mérgesen, 11 előtt értem haza, jó volt, hogy Nelli és Bence kijöttek elém az állomásra.

Viharos lawn mower és Iphone hegyek

Aug.18-19. környékén

Tegnap délután szinte a semmiből trópusi szél és eső vihar söpört végig a városon és környékén, szinte hullámokban esett. Pont a vihar kitörésekor értem oda egy környékbeli címre, ahol egy Honda motoros használt fűnyíró gépet sikerült venni, csak 100 dolcsi volt, igaz ki kell majd cserélni a hátsó elkopott kerekeit. Úgy zuhogott az eső, hogy egy nagy autós gumiszőnyeggel a fejemen tudtam csak kiszállni. Előtte egy másik helyen egy Remington szegélyvágóval gyarapodtunk, Délután a garázsban talált kannába vettünk benzint, a boltban pedig hosszabbítót, így most már indulhat a kertészkedés – már ha lesz rá időnk.

A tegnap nap eseménye volt még, hogy beszereztük a többi mobiltelefont is, igaz jóval drágábban, mint terveztem. A nekem is vett típusnak ugyanis nincs SIM kártyája, így nem is lehet hazavinni majd. A Marci betett a megtakarításaiból egy adagnyit, a Bencének meg hiteleztük, úgyhogy végül is Iphone 5-t kaptak, ami „unlocked”, lehet majd nálunk is használni később. Nellinek jó volt egy „kind of smart” kategóriájú LG-vel, az csak 45 dollár volt. Marciét egyénként délután vissza is kellett vinni, mert nem volt jó az aksija. Némi várakozás után kicserélték egy másikra. Kaptak hozzá védőtokot is, a bolti ár negyedéért egy Burlington nevű outlet áruházban, ahol sikerült esőkabátot, Kingának edzőcipót, télikabátot is venni. Hát, fel kell építeni egy új, mégha moderáltabb egzisztenciát is. Nelli majd biztos felfedez a környéket Evie barátunk segítségével, aki magát szerényen „the king of second hands”-nek nyilvánította. Nagyon segítőkész, ma fog hozni asztalterítőt és egy légfrissítő berendezést, mert az alsó részünk eléggé rossz hangulatú.

Rendőri ellenőrzés

 

A rendőrök gyakran szerepelnek a médiában, néhány napja tőlünk délre, St. Louisban törtek ki komoly zavargások, mert egy rendőr lelőtt egy fegyvertelen fekete srácot. Tegnap is hasonlóan járt egy, igaz ő állítólag késsel hadonászott, miközben energiaitalt lopott egy boltból, s azt kiabálta, hogy „lőjetek csak, lőjetek!” Minket nem ért ilyen súlyos atrocitás, de azért ijesztő volt tegnap a helyzet.

A tegnap esti nagybevásárlás után Nelli vezetett haza, már fél kilenc elmúlt, mikor ránk ragadt egy rendőr kocsi, s egy idő után elkezdett vadul villogni, úgyhogy le kellett húzódni. Én kiszálltam, hogy úgy jobban lehet beszélni, erre azonnal visszaparancsolt a rendőr, hogy a kocsiban kell maradni… A lehúzott ablakon keresztül beszéltünk, úgy, hogy ő egy lépéssel hátrébb állt. Szerencsére Nelli magyar jogsiján nem problémázott, pedig itt állítólag kell a nemzetközi (azt már nem volt idejük otthon kiváltani). Nem kérték a kötelezőt sem. Mint kiderült, azért állítottak meg, mert a hátsó ablakból leesett az ideiglenes rendszámtábla pótló lapunk, ami mutatja, hogy Nebraska-ban vettük a kocsit, s „tranzit” helyzet áll fenn. Túl sok autót igazoló papír sem volt nálunk, amit találtam a kesztyűtartóban, azt odaadtam. Végül is rendes volt a rendőr, kérte, hogy otthon tegyük a hátsó rendszámtábla helyére a papírlapot, s ne felejtsük átíratni időben. Szegény Nellit sajnáltam, hogy egyik eső vezetésén ilyen csúcs stressz volt egyből…

Reptér és házberendezés

Aug. 16-19.

A nagy várakozás

Augusztus 16-án, szombaton megérkezett a család, csak Betti maradt otthon. Néhány éve mi integettük őt el, most fordult a kocka. Reggel beszereztem a Comcast-nál a kábeltv és internet kütyüket, majd még a Best Buy-ban routert, ahol az „itt is lehet fizetni”-t úgy mondta az eladó, hogy „I can ring you out”. Egy órakor indultam a családért, miután bepakoltam a hűtőszatyorba a túlélőcuccokat: Sprite, víz, joghurt, gyümölcsök. Időben odaértem, bár volt egy kis dugó a reptér előtt. A parkolás is könnyen ment, aztán jött a reptéren a várakozás, a várakozás, a várakozás… Szegény Nelliék vagy három óráig tartott, míg átverekedték magukat a különböző ellenőrző posztokon. Ráadásul más ajtón is jöttek ki, úgyhogy hiába álltam készenlétbe a kamerával a kezemben. Jól bírták az utat, főleg Kinga, aki a kocsiutat végigaludta a hátsó ülésen. Mindenkinek tetszett az aranyoska Chrysler.

 Lakberendezés

A vasárnap javarészt takarítással és a szobák átrendezésével telt. Egész otthonos lenni, Nelli jó lakberendező. Marcival főztünk ebédet, sült csirkemellet és karajt, jázmin rizzsel és friss vegyes salátával. A végén kávé helyett angol teát iszogattunk. Kint nagyon meleg van, borongós, alig lebben a szellő, igazi légkondis idő… Reggeli után Kingával körbesétáltuk az iskoláját és játszottunk egy kicsit a játszótéren, majd pedig mókusokat kerestünk, s tanult néhány szót. Az öt órás misén Nelli erősen bóbiskolt, hiába, ez otthon majdnem éjféli misének számít. Bemutatkoztunk Kevin atyának is, s vettünk jegyeket a jövő heti piknikre.

 

Hétfőn is boltozgattunk, beszereztünk egy szárítógépet, egy dohányzóasztalt (itt: coffee table), egy matracot Kingának, mindezt természetesen használtan, egy szimpatikus „színes” család boltjában (telepén). Tényleg jó minőségű és árú cuccai voltak. Nincs okunk panaszra. Evie barátnője házából is pakoltunk még, egy polcos szekrényt, egy komódot, székeket, lámpákat. Hat körül még megkötöttük Nellire is a bankszámla szerződést, jövő hétre lesz neki saját kártyája.

Esténként a fiúk sportolnak: van egy versenybringánk, a másik mellette fut, utána otthon még hasizmozás az alagsorban. Hajrá!

 

Az utolsó intézkedős agglegény nap

 Aug. 14-15.

Péntek este van, otthon hajnali négy, lehet, hogy Nelli és a gyerekek nemsokára ébredeznek, hogy ők is nekivágjanak életük kalandjának. Tegnap délután olyan érzésem van, hogy semmit nem sikerült elintézni, ma viszont majdnem minden fronton nyerésre állok. Először a vízműveknél szerződtem le, kettő az egyben, mert a szemetet is ők intézik, tisztára mint otthon. Gyorsan ment, még parkolni is tudtam, pedig ez már a belváros volt – már ha van itt olyan. Nekem úgy tűnik, hogy itt inkább az egyetem körül van egy kis központ, meg szinte minden főút mellett egy-egy bevásárló negyed. Klasszikus európai szerkezetű központ nagytemplommal, városházával, bírósággal nemigen van errefele. Reggel 10-kor indultam el intézkedni, este nyolcra értem haza. S közben nem unatkoztam. Jó szolgálatot tesz a Krájzler, lassan nevet is kell majd neki találni, kocsi nélkül nem sikerülne semmi.

Tegnap találkoztam egy másik egyetemi kolleganővel, Johannával, aki LLM-et jött csinálni. Ő az egyetem közelében lakik egy családos diáktelepen, segítettem neki bevásárolni, meg egy nagy matrackészletet becipelni a lakásába – pont ott, a háza előtt tette ki valaki a szemetes mellé!

Tegnap volt a nap, hogy egy 17 lábas kisteherautót béreltem (Evie közreműködésével), majd jött Elihu, s kb. két óra alatt idehoztuk Evie barátnője nem használt házából ami mozdítható volt és hasznosnak tűnt, s elszállítottuk a thrift store-ból a szépséges kanapét is. Délután vettem egy jópofa porszívót is – használt, persze.

                                                                                                                                                                                                             

Szóval, ma a vizesek után beraktam a bankszámlára egy kis pénzt, hogy legyen mit online költeni. Az AT&T-hoz mentem megkötni a házra a TV és internet szerződést, kedvező volt az ajánlatuk. Sokperces ügyintézés után, a végén nyögte ki a srác, hogy ja, és van 450 dollár depozit. Még szerencse hogy rákérdeztem, mert azt sem mondta volna, hogy ez nem visszafizetendő! Ott is hagytam őket. A házigazda sportfogadós Elihu segítségével kaptam egy Comcast telefonszámot, s végül is telefonon lerendeztük, havi 110 dollárból kijön. Holnap megyek a kütyükért, remélem nem fogadnak ők is egy 400 dolcsis újabb díjjal. Jó dolgom hogy a telefonról tudok netezni. Odagurultam az egyetemi jogi épülethez is netezni, de valahogy néhány perc után nem jött be semmi. Miután ismét bevásároltam konyhai ezt-meg-azt a St. John de Paul thrift storeban és megebédeltem a mellette levő szendvicsbárban (úgy látom, hogy egy könnyű ebéd itallal 8-9 dollár), a köztük levő Fedexben töltöttem jó sok időt. Először a NIPSCO gáz-közműhöz faxoltam el innen a bérleti szerződést, majd a szintén telefonon megkötött kötelező felelősségbiztosítást nyomtatták ki, aláírtam, s azt is el kellett faxolni. Ez volt a nap legjobb eseménye: tegnap még 5-600 dolláros ajánlat volt, a ma felhívott ügynökség nem problémázott azon, hogy nincs USA korábbi biztosításom, kb. 240 dollárból ki is jön a félév. Igaz, Bencét nem adtam meg vezetőnek, az több mint duplájára emelné az összeget. Úgyhogy ma négy órától már legálisan vezethetek – megnyugtató, mert holnap mégis csak a nagyvárosba utazok…

 

Kora este újabb bevásárlásdömpinget csináltam – jövő héten nem akarok már boltba menni! Jó volt az Aldi, jól bejárható, jó árú. Mellette is volt egy charity shop, ott vettem pl. kosárlabdát. Aztán a Myers hipermarket jött – eddig ez volt a leginkább tetsző, olyan kategória, mint nálunk az Auchan. Itt beruháztam edényekbe és szebb ágyneműgarnitúrába. Nem is gondoltam rá, hogy a lakásberendezés ennyit el fog vinni, szinte csak a bútorokkal számoltunk. Most egyénként már egészen normálisan kezd kinézni a nagyszoba, délelőtt takarítgattam az óriásszőnyegeket is.

Orientáció és Iphone 4

Orientáció és Iphone 4

Aug. 13. Szerda (bár, amikor ezeket a sorokat írom, a vonaton hazafelé haladva, otthon már csütörtök hajnal van – a Chicagóban későn fekvő még épp tud kommunikálni a nálunk korán kelővel). A ma délelőtt a város északi részén található Campusban zajlott, majd fél órát kellett metrózni hozzá. Kis külön városrész, ahol az egyetemi épületek többsége, egy templom, kollégium-épületek és sportpályák sorakoznak. S mindez ráadásul a tóparton, ami valójában a hullámzás és a végtelen horizont miatt olyan, mint egy só illatától megfosztott tenger. Lásd a szép fotókat. 

Az orientációs nap jó volt, vagy pontosabban fél nap – a délutánt már nem bírtam volna, ismerve magamat, holnapra pedig nem terveztem be előre chicagói tartózkodást. Beszélgettem az egyetem elnökével, meg a provost-tal is, mindenki aranyos, közvetlen. Próbálták bemutatni a jezsuita pedagógia lényegét, beszéltek a világon található 200 jezsuita egyetemről (viccesen megemlítve a neten terjedő különböző jezsuita összeesküvés teóriákat is). 

Kilátás a templomból

Délután újabb papírmunka ügyintézés, telefon a gázszolgáltatónak, email a Fulbright-nak, s próbáltam Evie nagy segítségével a holnapi bútorszállítást. Végül is egy 17 láb hosszú kisteherautót fogok bérelni, s eljön a háztulaj Elihu segíteni cipekedni. Rendes tőle, ez végül is nem az ő dolga lenne. Hétfőig a Bence érkezéséig pedig nem lehet várni, hisz jelenleg nem tudnánk min aludni, legalább a matracot ide kell hurcolni. Meg kell egy porszívó is, áttakarítani őket. Kb. hatig voltam az egyetemen, aztán irány a Michigan Avenue. A Jordan Steak étteremmel szemben volt egy Verizon bolt, ott vettem végül is egyenlőre egy Iphone 4-et, prepaid verzióban. Nagyon bosszantó, hogy az árakat mindenhol nettóban írják ki. Az előre elképzelthez képest itt is még vagy 16 dollár adót rátettek az árra, így egyhavi díjat kifizetve 161 dollárt hagytam ott. Nagyon jópofa tablet-szerű kütyüje van az eladóknak, azzal a kezükbe jönnek oda személyesen a bejövő érdeklődőkhöz, mutatják rajta az ajánlatot, s fizetni is azon lehet. A többieknek majd SB-ben veszünk, ott szerintem az adók is kicsit alacsonyabbak, meg nem árt, ha megnézik a kínálatot.

Itt is elhúzódtak az intéznivalók, úgyhogy kicsit kocognom is kellett, hogy a Millenium Station-ön elérjem a 

vonatot. Előtte még vettem egy marhahúsos subway szendvicset – abból is majd 8 dollár lett, mire kézhez vettem az eredetileg 5 dollárba sem kerülő cuccot (igaz nagyobb adagot is adtak, mint kértem, ami nem baj, mert ugyan adtak európai ebédet az orientáción, de nem sokat). Most pedig döcögök haza a SS (mármint South Shore, lehet, hogy inkább SSh-nak fogom rövidíteni) vonattal. Helyenként lépésben halad, most a vége felé már közelít a mi gyorsvonat sebességünkhöz. Ha jól számolom, 11 körül fogok hazaérni. Remélem, már a megjavított konyhacsap fogad, a tulaj azt ígérte, hogy ma jön a szerelő ember. Este még meg kellene válaszolnom egy ügyvédes levelet, meg textelni az Evienek, hogy holnap 11 megfelel-e neki. Azért is írom le ezeket, hogy ne felejtsem el. Amit leírunk, az már majdnem teljesen megtörtént – legalábbis a naplónál így működik a dolog.

Vidékről a nagyvárosba

Vidékről a nagyvárosba

Aug. 12. kedd volt az első chicagói munkanapom. Igazi jó zuhogó esővel indult a nap SB-ben, szerencsére mire kiértem a reptérre, éppen nem esett. Sajnos fizetni kell a parkolásért, mert egyben van a vonat és a reptér, ez a két napos kaland kb. 16 USD lesz. A keddi nap villámgyorsan eltelt, tele letelepedős intéznivalókkal: találkozás néhány tanárral, munkaügyes papírmunka, telefonon elintéztem a SB-i villamos energia szerződés módosítást, majdnem teljesen a gázt is (még a lakbér szerződést kell ele-mailezni), kértem autó felelősségbiztosítás ajánlatot. A nap kézzelfogható eredménye volt, hogy a Chase banknál sikerült megkötni a szerződést. Könnyűnek tűnt, de azért elment vele majdnem egy óra. Nagyon segítőkészek a banki emberek, a bankár srác miattam túlórázott nem keveset és még ő kért elnézést, hogy várakoznom kellett… Hogy ezt a verseny kényszeríti ki, vagy alapból ennyivel kedvesebbek itt az emberek, nem tudom. Ma már használtam is a bankkártyámat, mikor reggel megvettem a debit kártyaként működő, nemrég bevezetett közlekedési bérletet. Megkérdeztem, Nelli is kaphat egyet, csak majd be kell mennie egy fiókba az útlevelével. 

Este becsekkoltam a hotelba, meglepetésemre egy nagyobb szobát (lakást!) adtak, biztos kevés vendégük volt. Ebben aztán kényelmesen elférne kis családunk. Este e-mailezgettem, majd engedve a régen látott TV/internet csábításának, megnéztem egy vicces Jackie Chan karate filmet. Így hiába volt nagy és kényelmes az ágy, nem sokat aludtam benne – másnap hat után ébredtem, mert időben kellett odaérni az egyetemi campusba. Érdekes érzés, hogy néhány nap internet, e-mai és működő telefon hiány milyen bizonytalanság érzést tud szülni – mondjuk mentségemre legyen szólva, két városban is intézni valók garmada áll előttem. Még a vasárnapi prédikációban hangzott el, hogy amikor iskolás táborok vannak, mindenkitől elveszik a kütyüket, s csak este van egy fél órás lehetőség kommunikálni. Hát, biztos így van, de néha jó, ha lennének ezek, mert pörög az élet (nem csak én pörgetem).

 A keddi nap azért is történelmi volt, mert otthon Nelli sikerrel eladta az Espace-t. Biztos jól ráérzett, jól jön egy kis pénzügyi puffer, ezek a letelepedős hetek rendesen leszívják a pénztárcát.