BYOW
Szerda este Spencer
elhívott vacsorázni – ezúttal tényleg, azaz ő fizette a vacsit (illetve kért
egy számlát az egyetem nevére). Egy hangulatos görög étteremben voltunk, ahová
régi ismerősként tért vissza, a híres jazz zenész Andi Meola ex-felesége
üzemelteti. Odamegy mindenkihez, elbeszélget, dícsérte Budapest, szóval jó
üzletasszony. Mivel szemben vele egy iskola található, nem árulhatnak alkoholt,
viszont ha hoz valaki magával italt, azt felszolgálják: Bring Your Own Wine. Mi
nem hoztunk, mégis ittunk. Ez is jó példa az amerikaiak közvetlenségére. A
szomszéd asztalnál egy idősebb társaság indulni készült, s nem itták meg a
borukat (lehet, hogy már nem az első volt), s megkérdezték, hogy odaadják-e
nekünk. Elsőre persze nem kértük, de másodjára már elfogadtuk a finom krétai
fehérbort.
A Michigane Ave. kora este, előtérben a Water Tower-ral
Zuhé
Csütörtök fél öt után
indultam el az egyetemről, pont akkor zuhogott a legjobban – már napok óta 80%
körüli a páratartalom. A cipőm jól bírta, az új, bár kissé vastag dzsekim is,
de a nadrágom combig csurom vizes lett. Aztán lekéstem a vonatot, 20 méterre
lehettem tőle, mikor elindult. Aztán kiderült, hogy a laptopom is beázott, s
néhány billentyü nem müködik – ezeket is azért írom rosszul, mert vettem egy
USB-s billentyüzetet, ami átállt a magyar kiosztásra, viszont kevesebb gomb van
rajta, s a hosszú ü nem fért rá… Így aznap kicsit mérgesen, 11 előtt értem
haza, jó volt, hogy Nelli és Bence kijöttek elém az állomásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése