Orientáció és Iphone 4

Orientáció és Iphone 4

Aug. 13. Szerda (bár, amikor ezeket a sorokat írom, a vonaton hazafelé haladva, otthon már csütörtök hajnal van – a Chicagóban későn fekvő még épp tud kommunikálni a nálunk korán kelővel). A ma délelőtt a város északi részén található Campusban zajlott, majd fél órát kellett metrózni hozzá. Kis külön városrész, ahol az egyetemi épületek többsége, egy templom, kollégium-épületek és sportpályák sorakoznak. S mindez ráadásul a tóparton, ami valójában a hullámzás és a végtelen horizont miatt olyan, mint egy só illatától megfosztott tenger. Lásd a szép fotókat. 

Az orientációs nap jó volt, vagy pontosabban fél nap – a délutánt már nem bírtam volna, ismerve magamat, holnapra pedig nem terveztem be előre chicagói tartózkodást. Beszélgettem az egyetem elnökével, meg a provost-tal is, mindenki aranyos, közvetlen. Próbálták bemutatni a jezsuita pedagógia lényegét, beszéltek a világon található 200 jezsuita egyetemről (viccesen megemlítve a neten terjedő különböző jezsuita összeesküvés teóriákat is). 

Kilátás a templomból

Délután újabb papírmunka ügyintézés, telefon a gázszolgáltatónak, email a Fulbright-nak, s próbáltam Evie nagy segítségével a holnapi bútorszállítást. Végül is egy 17 láb hosszú kisteherautót fogok bérelni, s eljön a háztulaj Elihu segíteni cipekedni. Rendes tőle, ez végül is nem az ő dolga lenne. Hétfőig a Bence érkezéséig pedig nem lehet várni, hisz jelenleg nem tudnánk min aludni, legalább a matracot ide kell hurcolni. Meg kell egy porszívó is, áttakarítani őket. Kb. hatig voltam az egyetemen, aztán irány a Michigan Avenue. A Jordan Steak étteremmel szemben volt egy Verizon bolt, ott vettem végül is egyenlőre egy Iphone 4-et, prepaid verzióban. Nagyon bosszantó, hogy az árakat mindenhol nettóban írják ki. Az előre elképzelthez képest itt is még vagy 16 dollár adót rátettek az árra, így egyhavi díjat kifizetve 161 dollárt hagytam ott. Nagyon jópofa tablet-szerű kütyüje van az eladóknak, azzal a kezükbe jönnek oda személyesen a bejövő érdeklődőkhöz, mutatják rajta az ajánlatot, s fizetni is azon lehet. A többieknek majd SB-ben veszünk, ott szerintem az adók is kicsit alacsonyabbak, meg nem árt, ha megnézik a kínálatot.

Itt is elhúzódtak az intéznivalók, úgyhogy kicsit kocognom is kellett, hogy a Millenium Station-ön elérjem a 

vonatot. Előtte még vettem egy marhahúsos subway szendvicset – abból is majd 8 dollár lett, mire kézhez vettem az eredetileg 5 dollárba sem kerülő cuccot (igaz nagyobb adagot is adtak, mint kértem, ami nem baj, mert ugyan adtak európai ebédet az orientáción, de nem sokat). Most pedig döcögök haza a SS (mármint South Shore, lehet, hogy inkább SSh-nak fogom rövidíteni) vonattal. Helyenként lépésben halad, most a vége felé már közelít a mi gyorsvonat sebességünkhöz. Ha jól számolom, 11 körül fogok hazaérni. Remélem, már a megjavított konyhacsap fogad, a tulaj azt ígérte, hogy ma jön a szerelő ember. Este még meg kellene válaszolnom egy ügyvédes levelet, meg textelni az Evienek, hogy holnap 11 megfelel-e neki. Azért is írom le ezeket, hogy ne felejtsem el. Amit leírunk, az már majdnem teljesen megtörtént – legalábbis a naplónál így működik a dolog.