A nagy várakozás
Augusztus 16-án, szombaton megérkezett
a család, csak Betti maradt otthon. Néhány éve mi integettük őt el, most
fordult a kocka. Reggel beszereztem a Comcast-nál a kábeltv és internet
kütyüket, majd még a Best Buy-ban routert, ahol az „itt is lehet fizetni”-t úgy
mondta az eladó, hogy „I can ring you out”. Egy órakor indultam a családért,
miután bepakoltam a hűtőszatyorba a túlélőcuccokat: Sprite, víz, joghurt,
gyümölcsök. Időben odaértem, bár volt egy kis dugó a reptér előtt. A parkolás
is könnyen ment, aztán jött a reptéren a várakozás, a várakozás, a várakozás…
Szegény Nelliék vagy három óráig tartott, míg átverekedték magukat a különböző
ellenőrző posztokon. Ráadásul más ajtón is jöttek ki, úgyhogy hiába álltam
készenlétbe a kamerával a kezemben. Jól bírták az utat, főleg Kinga, aki a
kocsiutat végigaludta a hátsó ülésen. Mindenkinek tetszett az aranyoska
Chrysler.
A vasárnap javarészt
takarítással és a szobák átrendezésével telt. Egész otthonos lenni, Nelli jó
lakberendező. Marcival főztünk ebédet, sült csirkemellet és karajt, jázmin
rizzsel és friss vegyes salátával. A végén kávé helyett angol teát iszogattunk.
Kint nagyon meleg van, borongós, alig lebben a szellő, igazi légkondis idő…
Reggeli után Kingával körbesétáltuk az iskoláját és játszottunk egy kicsit a
játszótéren, majd pedig mókusokat kerestünk, s tanult néhány szót. Az öt órás
misén Nelli erősen bóbiskolt, hiába, ez otthon majdnem éjféli misének számít.
Bemutatkoztunk Kevin atyának is, s vettünk jegyeket a jövő heti piknikre.
Esténként a fiúk
sportolnak: van egy versenybringánk, a másik mellette fut, utána otthon még
hasizmozás az alagsorban. Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése