Temperature

Dec. 31.

Az év utolsó napján fé lkilenckor keltem, Nelli 9 után, a gyerekek még mindig szunnyadnak. Jól esik a llustálkodás a hétközbeni fél hetes kelés után. Különösen örülnek annak, hogy lesz még egy hét szabadság a floridai út miatt. Kicsit készülnöm is kellene már az előadásra, jó lenne jó benyomást ketleni.

Reggeli kávé és kutyadögönyözés

Tervezgetve az utat, nézegettem az időjárás honlapokat, úgy néz ki, szerencsénk lesz az idővel! Orlando környékén 25-28 fok lesz, Miamiban is, esőt nem kapunk, esetleg a visszaúton, akkor is 21 fok mellett. Ehhez képest, ha lehet hinni az időjárás oldalnak, itt most éppen -13 fok van, s -19-nek érződik (a szél miatt)... Jövő héten is végig -4, -9 között lesz a hőmérséklet. Ez akárhogy is számoljuk, több mint 30 fok különbözet. Nelli szerint nem lesz gond, kibírjuk.

Megyek kutyát sétáltatni a szép, napos időben, aztán még elviszem délelőtt a kocsit olajcserére.
Itt sokkal gyakrabban, 3-4 ezer mérföld után szokás elvégezni ezt a műveletet, mi már mentünk vele kb, 5 ezret a néhány hónap alatt.

Maggi szeret napozni

Könyvtár és folyóparti kutyaséta

Dec. 28.

Ma a Notre Dameban voltunk a tízórás misén. Oldalt ültünk, közel az oltárhoz. Nagyon szépen volt díszítve, otthon  nem látott méretű, óriási mikulásvirágok mindenhol, hozzávetőleg 60-at számoltam össze. Craigeket elbúcsúztattuk, mi meg beültünk az egyetemi könyvesbolt kávézójába egy forró csokira. Innen hazasietve az Egerszegi család résszel skypoltunk, mindenki ott volt, csak Ivánt nem láttuk. A kései ebéd a tegnapi maradék székely rakott káposzta volt. Csodás! Igazi magyar kolbásszal, finom karajjal. Ilyet máskor is csinálunk!

 

Délután visszavittük a könyvtári könyveket Kingával, s helyette ugyanannyival tértünk vissza. Igyekeztünk mindenkinek hozni valami olvashatót. Floridai útikönvy sajnos nem volt, helyette egy nagy, USA-t bemutató Riders' Digest könyvet hoztunk ki. A fiúk kártyatrükkös könyvet kaptak (Craig mutatott nekik néhány trükköt), a Marci egy Stars Wars-os háttértudást erősítő cuccokat.

A Twyckenham út hídja

Nellivel este elvittük a kutyát a folyópartra sétálni. Jó, hogy majdnem hatig világos van, kb, fél hatkor megy le a nap. Jót sétáltunk, még vadludakat és kacsákat is láttunk (érdekes, hogy az állítólagos vadászkutyánk nem is vakkantott rájuk). Dudu szerencsére volt.

Rengeteg varjú röpködött a folyó felett

Hazafelé vettünk a boltban ezt-azt (pl. gyerekpezsgőt, a Szilveszterre készülődve), meg megtankoltunk, rekord olcsó áron. Augusztusban kb. 3,2 dollár körül volt a gallon ára az olcsó benzinnek, most a közepesen drágából vettem 2,15-ért.

 

A South Bend-i csokigyárban

dec. 27.

Tegnap megérkeztek látogatóba hozzánk Betti nebraskai pótszülei, Craig és Chris. Két éjszakát töltöttek nálunk, szobát cseréltünk, mi felavattuk Betti jövendőbeli fekhelyét. 10 órás útjuk volt Omahából. Jól bírták, kora este még kisétáltunk a Notre Dame-hoz. Vittük a kutyát is, aki huncutul meghentergett egy kutyatárs kakájában. Kétszer is. Otthon kádban kellett lefürdetni.



Ezekből válogattunk a végén: 'almost perfect'

Foto: Toth Marton

 Szombat egykor elmentünk az állítólag híres south bendi csokigyárba! A város külterületén volt az üzem, a belvárosban is van egy szép üzlete. Egy 45 perces körútra fizettünk be, a végén kaptunk egy kis tábla csokit is, plusz belemárthattunk egy kanalat a csokiba, s a túra végén azt is megkaptuk.

Nem láttunk igazi működő gépeket, de azért fel kellett venni a műtős álarcot.
 Nekem szakállfogóm is volt!

A csokigyár után Craig meghívott minket egy kis vendéglőbe. A folyóparton volt, egy beszédes lengyel pincér szolgált ki minket, aki nem értette, miért akarunk hazamenni. Jó volt a kaja: sok adag fish & chips, Nellinek oldalas hússal gazdagított saláta.

Délután nagyot társassoztunk az itt vett Global Pursuit-tal, ami egy találós kérdéses Föld térkép-építő játék. Marci második lett, kezdi leküzdeni a nyelvi akadályokat. Este Nebraska játszott egy focimeccset, jó sokáig tart, majdnem 3 óra. Végül 3 ponttal alul maradtak - Bence végignézte vendégeinkkel, állítólag már tudja a szabályokat.

Az első amerikai Szentesténk

Dec. 25.
Kitartottunk az európai ünneplési ceremónia mellett, Szenteste hozták az angyalok a feldíszített karácsonyfát és az ajándékokat. Itt leginkább karácsony első napjának reggelén történik az ajándékbontás. Ez abban is tükröződött, hogy a 10 órás ünnepi misén csak félházas volt a templom. Tegnap este viszont két esti mise is volt, 10-kor és éjfélkor. A fiúk a tizesre mentek Carollal, hogy ma sokat aludhassanak (most helyi idő szerint fél kettő múlt, s Bencét még mindig nem láttuk).
Érdekes volt dél körül skypeolni a Kuthyakkal, akik már túl voltak az ajándékbontáson és a vacsin is. Jó volt látni Bettit is, nem volt egyedül.
Szóval, a megszokottak szerint zajlottak az események, a betlehemi pásztorjátékot leszámítva, mert hogy azt nem ismerik errefelé (a Betlehemet pedig nativity sett-nek nevezik). Volt csengő csilingelés (borospohár és kiskanál formájában), mennyből az angyal a you tube-ról, olvasmányok és imák magyarul és angolul - Carol ismerősünk is velünk ünnepelt, neki nincs itt családja.
Kinga hordta szét a fa alól az ajándékcsomagokat - a fa melletti amerikás csizma alaku díszzokniban is volt ez-meg-az. A fiúk kaptak smart watch-ot, hogy titkosügynökként is telefonálgathassanak egymásnak. Kinga fő ajándéka egy American girl baba volt, sokat játszik vele. Családilag kaptunk egy Kindle olvasót, meg is vettük még aznap este rá a Hobbitot és a Lord of the Rings-et, egykötetes változatban. Megyün ktovábbá január elején egy hétre Floridába - kaptam egy meghívást a Florida University-re, s azt egészítjük ki néhány nappal, bejárva a nevezetességek egy részét.
A vacsora az ünnep színvonalához illően fenomenális volt. Kinga szerint ez volt életel legfinomabb ráksalátája (mondjuk a saláta részét nem ette meg). A szaftját frissen sült kaláccsal verseny-tunkoltuk. Carol is el volt ragadtatva, bár ő a mi kajáinkra mindig azt mondja, hogy luoisianai jellegűeket, azaz "south kitchen"- szerűen eszünk. A szokásos Wellington szűzérme is fincsi volt, amerikai leveles tésztából, ami talán egy kicsit édeskésebb volt az otthoninál. Kiegészítettük egy kis marhahússal is.

Notre Dame Forever

Dec. 23.
Ma Nellivel bementünk az egyetemre, megkerestük a Mark McKenna profot, vittünk neki egy szépen összeállított karácsonyi süti tálcát. Nelli összesen hatféle sütit csinált, ma éppen egy karácsonyi fatörzs remek készült el. Örült neki, éppen dolgozatokat javított kártérítési jogból, ami egy komoly kötelező tárgy, 63 diákja volt (itt is háromfele osztják az évfolyamokat, mindegyik csoportor más tanár oktat). A regisztrációnál aláírtam a kinevezésem elfogadását és harmadszorra is kitöltöttem egy formanyomtatványt az alapadataimról (egyébként kérdezik a vallást és a rasszt is).
 
Szép, már-már tavaszias nap volt, beültünk az egyetemi könyvesbolt kávézójába. Edison Bros karamellás kávét ivott Nelli, én csak egy teát. Körbenéztünk a kétszintes (!) Notre Dame shop-ba is, hihetetlen mi  minden kapható. Gyakorlatilag minden ruhaféle, golfütő, naptár, emléktárgy, hasznos és haszontalan holmi (na jó, WC kefét nem láttunk) megtalálható. Volt egy szépen megterített asztal is, ND emblémás porcelán étkészlettel (valószínűleg, súlya alapján) ezüst étkészlet, szalvétagyűrűk, kristálypohár. Hat főre, ha jól számoltuk, ki is jön kb, 2000 dollárbból.

Óriási az Alumni kultusz, aki egyszer végigjárta itt az egyetemi éveket, az élete végéig büszke rá. Jó ez a könyvesbolt-kávézó is, van hová visszajönni a diákoknak (van egy külön Alumni fogadóépület is, mellette). Szinte minden épületre, padra, szoborra ki van téve, hogy kinek, vagy melyik évfolyamnak az adománya. Hiába amgas az ösztöndíj, még azon felül is adakoznak a már végzett diákok. Hálásak az egyetemnek az itt megszerzett tudásért, nem úgy fogják fel, hogy "megvettem a diplomát" (pedig lehetne, mert évente csak a tandíj 45 ezer dollár körül van a jogi karon). Van mit tanulni tőlük.

Ez is egy könyvesboltos kávézó, igaz a Mall-ban, ahol múlt héten voltunk

Karácsonyi készülődés

Dec. 22.

A jogi kar aulája karácsonyi díszben

Szaladnak a south bendi hétköznapok. Elkezdtem felvenni az itteni egyetemi-foanalt is. Pénteken
Avishalom-mal ebédeltem a jogi karral szemben levő szép Inn ebédlőjében, ma pedig az egyik dékánlyettessel, Mark-kal, ugyanott. Még múlt hét csütörtökön is bebicikliztem, akkor a legidősebb, most már nyugdíj felé kacsingató versenyjogos tanárral beszélgettem néhány percet. Ő is, meg a Mark is Floridába mennek az ünnepek alatt, lehet, hogy tudnak valamit, követni kell őket? Hármójuk közül a Mark a legszimpibb, még a családot is meghívta egy januári vacsorára, pedig elvileg az Avi a vendéglátó-meghívó tanárom. Beszéltem az egyik tanárral is, aki jogi analitikát tanít, amelyre a gyerekek bejárhatnak majd (auditing-nek hívják az ilyenféle órára való beülést).

A hétvégén moziztunk! Péntek este Nellivel néztük meg kettesben a Hobbit harmadik részét, jó sok orkot leöltek benne hős csapataink. Nekünk tetszett, de hát efogultak vagyunk. Néhány 3d-s jelenet egészen élethű volt, egyszer a fejemet is félrekapta egy eltévedt nyílvessző elől... Másnap a két fiú ment a délutáni vetítésre, Carol is elkísérte őket.

40 éves vagyok, Ohióban születtem

Bettire is gondoltunk ma. Még tegnap a Craiglist-en kinéztem egy közelben árult biciklit, s ma reggel a kutyasétáltatás közben Kingával meg is vettük. Egy aranyos bácsika árulta, aki ukrán származású, azt is elárulta, hogy marhahúslevesből készült borscsot szoktak enni karácsonyra. Ha a Gabi látta volna, biztos azonnal megvette volna. Tényléeg szép példány, három sebessége is van az agyváltójának.

A fiúkkal beültünk a kocsiba és elmentünk karácsonyfát beszerezni. Úgy számoltam, hogy ilyenkor biztos majd jó olcsó lesz, próbálnak megszabadulni az utolsó daraboktól. Hát, az első helyen nem volt már árus, a második kinézett árushely is megszűnt, a Farmers' Market pedig zárva volt. Evie ötletére megnéztünk még egy növényárus helyet a város szélén, szerencsére ott volt még 4-5 darab kisebb fenyő. Hiába, az amerikaiak nagy része már a hónap elején beszerezte a fát - az árus feddően meg is kérdezte, hogy hogy-hogy csak most vesszük a fát? Egyébként jó volt az ára, 20 dollár (plusz adó!). Szép fenyő, otthon nem láni ilyen fajtát, nem szúrós a tűlevele.

Délután Nellivel mentünk el ünnepek előtti utolsó nagybevásárlásra a közeli Martin's-ba. Vettünk fincsi disznó és marha húst a Wellington-os ételhez. A kajához egy finomnak kinéző kaliforniai rozé nyerspezsgőt választottam. A biztonság kedvéért vettem egy sörválogatást is, hatféle sör van benne, Craigék inkább sörösek.
Nelli sokféle sütit készített az elmúlt napokban, s már rutinszerűen szinte naponta süt egy-egy kenyeret is Szép tálkára készítve adunk majd ajándékba is Mark-nak és az úszóedzőnek.
Este beüzemeltük az Amazonon beszerzett mini-projektort, hihetetlen jó képe van a méretéhez képest. Nemcsak laptopról üzemeltethető, hanem mini SD kártyáról és USB-ről is. Az is hihetetlen, hogy egy ilyen csomagot csak úgy letesznek az ajtó elé, s senki nem viszi ek.

Búcsú a Loyolatól

Dec. 17.

Eljött ez a pillanat is. Nem mondom, volt bennem némi furcsa érzés, mikor utoljára kapcsoltam le a számítógépemet a szobámban. Nagyon rendes házigazdám volt, a kötelességénél jóval többet foglalkozott velem, mondhatni barátommá vált. Még kedden leptek meg a "tanszéki" kollegák egy szép Loyola-s gyapjúsállal, egy vicces kartell üldözős antik fotóval (persze nem mai kartellre kell gondolni, hanem egy régi rablóbandát hívtak így még a Vadnyugaton). Korábban kaptam egy bordó Loyola-s pólót is, már-már fel tudok loyolásan öltözködni. Másnap én is átadtam a búcsúajéndékot: Chrisnek kávéspalackot, hozzávaló italkészlettel, Spenccernek egy jópofa tanáros hálaadós polcdíszt és angol teakészletet kapott. Szerdán Spencer és Matt meghívtak még egy közeli olasz helyre kajálni is (szerencséjükre a késői szállodai reggeli miatt nem negyon voltam éhes...). Készült egy közös fotó is:

Jól megpakolt bőrönddel és hátizsákkal bandukoltam végig a szokásos utamon, a Michigan Avenue-n a Millenium Station-ig. A könyveim egy részét felajánlották, hogy feladják ők postán, a Pázmánynak címezve. Az állomáson ezúttal a két fiú várt, az úszóedzésről jöttek, így mentünk haza az utolsó ingázós alkalmam végén (jól jött ki a lépés, a 10 alkalmas vonatbérlet is éppen elfogyott).


Igaz nem napnyugta, hanem napkelte, de legalább Chicagóban - de illik a témához!

Maggi-re várva

december 18.

Kutyaismerkedős sütizés Rachelnál

Bizony, holnap megkapjuk Maggit két hétre! Ma este hozza át Raquel a kutya holmijait, úgyhogy valami helyet kell keresni neki. Kinga természetesen azt szeretné, ha a szobájában lakna, de nem gondoljuk, hogy ez szerencsés ötlet lenne...Talán a konyhában, vagy a nappaliban. Majd meglátjuk. Különben mi is várjuk, kíváncsi vagyok, hogy milyen élmény lesz! Az biztos, hogy nagyon cuki kis kutya, Raquel szerint az ég világon semmi gond nincs vele. Naponta két séta, ezek során dudu ( ez a kutyakakit jelenti ), meg pisi ( ennek is van valami neve, de most hirtelen nem jut eszembe), és kész is van! Kinga már nagyon profi ebben, mármint a sétáltatásban meg a duduztatásban! A múltkor ketten vittük sétálni Maggit, és Kinga szakértő módon magyarázta nekem, hogy hány darab dudu az egészséges, hányszor pisil, stb. Legalább lesz program a szünetre! Hétfőn ugyanis kezdődik a "winter holiday", majd jan. 5-én kezdődik újra a tanítás.

Sokat úsznak búvártalppal

Az úszóedzések folytatódnak természetesen, még szenteste napján délelőtt is van! Aztán 25-én szünet, 26-án megint lehet menni, és végig a egész szünetben! Mikor látta az edző az arcomra ennek hallatán kiülő döbbenetet, csak ennyit mondott: " Yes, Mrs.Toth, this is America!" , és jót nevetett! A fiúk egyébként azt mondták, hogy lehet, hogy egyszer-kétszer elmennek, végül is belefér az idejükbe. Marci egyébként kezdi aratni a babérokat, a legutóbbi úszóversenyen ő nyerte a 100 méter mell számot! Bencével ők a legjobb mellúszók a csapatban, ők ússzák a legjobb időket. Bence emellett még gyorsban is nagyon jó. Hihetetlenül sokat erősödtek, főleg Marci, jó döntés volt az úszást választani! Az edző el is szomorodott, mikor megtudta, hogy a jövő félévtől Bence nem jár már az Adams-be, nem tudja erősíteni az iskolai csapatot. Azért az úszást nem hagyja abba, a "Michiana Stars"-ban tudja folytatni, ott, ahová Kinga is jár. Marci meg márciustól csatlakozik hozzájuk, addig az iskolai csapatban úszik.


Az első közös séta


Titi tegnap este jött haza Chicagoból, most volt az utolsó munkanapja a Loyolán. Bizony, ez is bekövetkezett, most egy időre vége az ingázásnak. Ez a része nem volt jó, mármint az ingázás, de egyébként nagyon-nagyon jól érezte magát ott, igazán jó emberek között volt. Spencer mindenben segítette, igazi barátot szerzett Titi a személyében. Biztosan jó lesz a Notre Dame-on is, csak ott is ki kell alakítani a dolgokat. Holnap, azaz pénteken találkozik Titi az itteni fogadóprofesszorával, hétfőn pedig a jogi kar dékánhelyettesével. Szóval, teljes gőzzel előre!
Zajlik már a karácsonyi készülődés is, szép sorban sütöm a sütiket, a karácsonyi menüt is megbeszéltük a gyerekekkel. A két ünnep között, hacsak nem lesz nagy hó, várjuk Craiget és Christine-t, Betti hostszüleit Nebraskából. Igazából Wisconsinba mennek, egy korábbi hostgyerekük öccsét meglátogatni, és felénk is elnéznek. Kedves tőlük! A megszokotthoz képest nyugisabb lesz az ünnep, kevesebb rokonnal, és utazással, de most ez van. Majd jövőre bepótoljuk!

Itt járt a Mikulás!

december 8.

Az, hogy a Mikulás itt járt South Bendben december elején, nem is olyan egyértelmű! Itt ugyanis csak karácsonykor, azaz december 25-re virradóra várják a gyerekek. Kinga törte is a fejét rendesen, hogy most mi lesz december 6-án? Csak a mi kedvünkért ide fog jönni a Mikulás előbb? Lehetséges ez? Egyszóval merő aggódás volt szegény gyerek, persze mi biztattuk, hogy reménykedjen, a Mikulástól ez is kitelik talán... Nagy volt az öröm, mikor Kinga megtalálta a telepakolt kiscsizmát! Lám, nem csalódott a jó öreg Püspökben!

Egyébként a már szinte mindenütt látható karácsonyfa miatt is magyarázkodnunk kellett. Itt ugyanis az a szokás, hogy a Hálaadás után, tehát december elején már felállítják az otthonokban, középületekben, köztereken a feldíszített fenyőfákat, kiaggatják a nagyméretű zoknikat a kandallókra. Kinga megdöbbenve vette észre az első fákat, és szóvá is tette azonnal. Valami olyasmit makogtunk, hogy itt mások a szokások, meg, hogy vannak türelmetlen emberek, akik nem tudják kivárni, hogy az angyalok megérkezzenek a karácsonyfával. Szóval elég bénán magyarázkodtunk, de úgy tűnik, hogy elég volt, nem feszegette tovább a dolgot. Abban maradtunk mindenesetre, hogy mi megvárjuk az angyalokat a fával...
 

Nagyon látványosak egyébként a karácsonyi ünnepi fények a házakon. Egészen különlegesek is vannak, némelyik jó csicsásra sikeredik, de jobbára ízlésesek. Szeretik a hatalmas koszorúkat, a különféle felfújható, és nem felfújható, világító figurákat, fényfüzéreket. ( Az egyik szomszéd háza előtt van egy hatalmas Mikulás, meg Olaf, a hóember a "Jégvarázs"-ból) Néha az amerikai filmekben látni hasonlókat, no ezek itt élőben is ugyanolyanok. Egyik este Titivel elmentünk kivilágítás-néző sétára itt a környékünkön, és már az volt a fura, ha egy házon nem volt semmi. Megjegyzem még a miénken sincs, de lehet, hogy beszerzünk egy világító koszorút, Marci nagyon lobbizik érte!
 

A hétvége csendesen telt, szombaton pihengettünk, Kinga, Titi, meg a szomszédból Jonatan játszótereztek egy nagyot, mi Bencével elmentünk vásárolni a Martin's-ba. Ez az egyik nagyon kedvelt boltom, itt van a közelben, és gyakorlatilag minden van, ami kellhet, beleértve pl. a nyúlkaját is!
Vasárnap a Notre Dame-ba mentünk misére, majd ebédre jött Carol, kávé-sütire meg a szomszéd kutyás néni. Nemsokára megkapjuk a kutyáját két hétre, így meg kellett beszélni vele pár dolgot. Nem kis kihívás lesz ez nekünk, hiszen kutyánk soha nem volt, ráadásul ez szobakutya, úgyhogy itt fog motoszkálni körülöttünk. De legalább kipróbáljuk, Kinga rettenetesen várja már!

TT "közbejegyzés": Mise után körbjártuk az egyetemi temető egy részét, nagyon sok magyar síremléket találtunk, persze már jó öregek és nem is a legpontosabb magyarságúak. Majdnem egy sorban volt egy Tóth és egy Szilágyi, ami azért vicces, mert ez a vezetéknevünk a tanszéken dolgozó barátommal. Megküldtem neki is a fotókat, hadd örüljön közös sorsunknak...

Vasárnap este Titivel visszamentünk a Notre Dame-ba egy adventi "lessons and carols" nevű eseményre, ami tulajdonképpen abból állt, hogy olvasmányokat olvastak fel, majd kórusműveket adtak elő különböző kórusok, és közös énekek is voltak. Nagyon tetszett, szép műsor volt. Itt egyébiránt nem nagyon "divat" az adventi Rorate, legalábbis a környező templomokban nincs, viszont sok karácsonyi hangverseny, rendezvény van. Jobb híján, ezekre igyekszünk elmenni.
 

Nagy hír, hogy valószínűleg Betti kijön hozzánk a második félévre!!!! Nemrég tudtuk meg, hogy a Notre Dame egyetemen ingyen tanulhatnának ( Betti, Bence ), míg Titi ott tanít, persze nem hivatalosan, de engedéllyel. Még meg kell beszélni a konkrét professzorokkal is, akik az órákat tartják, de a felsőbb jóváhagyást megkaptuk. Ez nagyon jó lehetőség, talán fel sem fogják, hogy mekkora! Egyébként dollártízezreket kellene fizeni! Az otthoni egyetemen sem kellene halasztani, hanem ún. kedvezményes tanrendet kér, és levizsgázik, ha hazajöttünk. Szóval, most ennek a lázában égünk, intézni kell vízumot, egyebeket. Jó lesz megint együtt lenni!

Utolsó chicagói előadás

December 3.

Karácsonyi díszben a Wrigley's épülete 

Gyorsan elszaladt az idő. Szerdán megtartottam az utolsó előadást, ezúttal az EU agrárpolitikáját néztük meg a még kitartó diákokkal (végül is 5/6 nem is olyan rossz arány, a hiányzó srácnak haláleset volt a családjában). Előre elkldtem nekik az előadás diáit, s kértem, hogy tegyenek fel két kérdést és egy kommentet a felmerülő témákhoz kötődően. Így egy rövid bevezető után ezeket, az őket is érdeklő témákat beszéltük át. Emlékül kaptak egy kis csokit, kölcsönösen örvendeztünk, hogy milyen jó volt a félév.

Ez volt a tanári pulpitus - jó kis technika!



A fehérek voltak a "mieink"

Karácsonyi fények a Loyola előtt

Spencer elhívott egy Loyola Ramblers college kosármeccsre. Eddig nem hoztunk sok szerencsét a hazaiaknak, mert a south bendi jégkorong csata után itt is vesztesként távoztak a házaik. Nem volt túl jó meccs, ott is hagytuk a vége előtt. Ettünk hot-dogot, kis söröcskét, perecet. Végül is ez volt életem első amerikai kosármeccse,  úgyhogy szuper volt!

Az éjszakát ismét Spencerék lakosztályában töltöttem. Drága hét volt a piacon, előző nap 450 USD-t vontak le a kártyámról a szállodában! Nagyon szép lakásuk van, egy elegánsnak mondható magasházban. Jennie pudli kutyájukkal jót játszottam. Azt mondta, hogy a tóparton a nagy apartmanházakban egy-egy lakosztály (ez talán jobb szó, mint az apartman...) olyan 600 ezer USD, a belvárosban pedig 1millió körül. Mondjuk ezek szép nagy helyek, 200 nm alább nem nagyon adják.




Balra a DoJ épülete, szembe a tőzsde,
jobbra egy híres bank

Csütörtök délután Spencer Waller vendéglátó professzorommal ellátogattunk a Department of Justice chicagói kirendeltségéhez. 22 attorney (a mi fogalmaink szerint ügyész) dolgozik, s nagy meglepetésemre majdnem mindenki ott ült a tanácstermükben, beleértve az igazgatót és a két helyettesét is. A GVH-t és az uniós versenyjog alkalmazását bemutató kiselőadásom után volt jó néhány udvarias kérdés is. Jó fejek, volt utána egy kis borozgatás. Másnap az egyik már olyan e-mailt is írt, amivel meghívott minket wisconsini házikójukba egy hétvégére! Néhány hete volt Budapesten nagyon tetszett neki. 








Egy órával későbbi vonattal értem haza, Nelliék most nem tudtak kijönni - Marci aznap is úszóversenyen volt, volt olyan szám, azt hiszem mellúszás, ahol 3. lett. Így felavattam egy reptéri taxit.



A chicagói újság is megírta a szenátor Orbánt lenácizó szavait
(balra egy kép egy san francisco-i zuhéról)

Fehér szombat

November 30.

Szép kék egyenkorcsolyák

Fekete péntek után szép fehér szombat következett. Nemcsak a szép fehér hó miatt (a fiúk építettek is egy mini hóembert, eredeti sárgarépával). Elmentünk délelőtt, illetve a későn kelés miatt már inkább kora délután korcsolyázni. Éppen ma nyílt meg az egyik szabadtéri városi koripálya, kedvező áron mehettünk be, nem kellett fizetni a korcsolyabérlésért. Jókat csúszkáltunk. Érdekes volt az idő, mert a pályán azért néhány kör után átfáztunk, kétszer is bementünk a melegedőbe (természetesen itt is lehetett pattogatott kukoricát venni). Jó minőségű volt a pálya, nem lett kásás. Igazi családi korizás volt, bár mindannyiunk lábát kegyetlenül nyomta a kölcsön-cipő.

A pálya közel volt a folyóparthoz

A kései ebéd és forraltborozás után (legalább elhasználtuk a felhalmozódott félédes rizling készletet) Carol ötletére elmentünk egy jégkorong meccsre. A Notre Dame játszott az Ohio State Universitivel. Az első harmad volt csak szoros, aztán lelépték a vendégek a "mieinket", 5:1 lett a gyászos vége. A hangulat jó volt, zengett a "Go Irish!" ( a Notre Dame egyetem csapatainak kiabálják tipikusan, az ír kötődés miatt.)! Kinga is bírta, az utolsó harmad szünetében, 9 körül kellett őt hazavinni, mert kipurcant.

 Az első szünetben Titi, Kinga és Carol készítettek szurkolótáblákat, ami látható a fotón is. Ilyeneket sokan kreálnak, nagy lendülettel mutogatják a játék szüneteiben, közben meg lesik a nagy kivetítőt, hogy mutatja-e őket valamelyik kamera. Van nagy öröm, mikor valaki megpillantja magát a nagy vásznon! Ezek a meccsek itt Amerikában családi programnak számítanak, rengeteg a gyerek, ők különösen aktívak a szurkolásban. A nagy kivetítőn egyszer Titi és Carol is látható volt, amint (félig) őrülten csápolnak.

Hihetelen, hogy milyen hangulata van egy ilyen meccsnek! Igazság szerint én el sem akartam menni először, mondván, hogy mi a jó egy jégkorong meccsben, jóformán a korongot sem lehet látni, olyan gyorsan mozog. Aztán engedtem a rábeszélésnek, és nem bántam meg! Azon kaptam magam, hogy a kezemet lengetve kiabálok, biztatom a csapatot. A meccs végét már nem láttam, de, tekintve a végeredményt, jobb is.

A fiatalok, háttérben a templom, egy emlékmű és a központi épület

Vasárnap a Notre Dame dómjába mentünk misére, majd sétáltunk a tavaszias melegben a Campuson. A könyvtár kávézójában megpihentünk kissé, volt egy kis süti-kávé kombó mindenkinek.  Majd itthon folytattuk egy jó kis gulyással, természetesen amish marhából ( hiába, itt ez a legmegbízhatóbb). Nagyon jó volt, hogy itt voltak a magyar vendégek, szerintem mindenki élvezte ezt az egy hetet. Jókat rikikiztünk, s tanulgattuk a pókerezést is.





Háborús Alumni emlékmű

A pázmányos különítmény, háttérben a híres
"Touch down Jesus"

Sajnos hétfő délben elutaztak Ágostonék és Regina, újból visszazökkentük a rendes kerékvágásba. A gyerekek suliban, Titi Chicagoban, én pedig itthon rendezem vissza a terepet, takarítok, főzök. Már csak három hetet kell suliba menni a gyerkőcöknek a karácsonyi szünetig, az meg hamar el fog telni!