A South Bend-i csokigyárban

dec. 27.

Tegnap megérkeztek látogatóba hozzánk Betti nebraskai pótszülei, Craig és Chris. Két éjszakát töltöttek nálunk, szobát cseréltünk, mi felavattuk Betti jövendőbeli fekhelyét. 10 órás útjuk volt Omahából. Jól bírták, kora este még kisétáltunk a Notre Dame-hoz. Vittük a kutyát is, aki huncutul meghentergett egy kutyatárs kakájában. Kétszer is. Otthon kádban kellett lefürdetni.



Ezekből válogattunk a végén: 'almost perfect'

Foto: Toth Marton

 Szombat egykor elmentünk az állítólag híres south bendi csokigyárba! A város külterületén volt az üzem, a belvárosban is van egy szép üzlete. Egy 45 perces körútra fizettünk be, a végén kaptunk egy kis tábla csokit is, plusz belemárthattunk egy kanalat a csokiba, s a túra végén azt is megkaptuk.

Nem láttunk igazi működő gépeket, de azért fel kellett venni a műtős álarcot.
 Nekem szakállfogóm is volt!

A csokigyár után Craig meghívott minket egy kis vendéglőbe. A folyóparton volt, egy beszédes lengyel pincér szolgált ki minket, aki nem értette, miért akarunk hazamenni. Jó volt a kaja: sok adag fish & chips, Nellinek oldalas hússal gazdagított saláta.

Délután nagyot társassoztunk az itt vett Global Pursuit-tal, ami egy találós kérdéses Föld térkép-építő játék. Marci második lett, kezdi leküzdeni a nyelvi akadályokat. Este Nebraska játszott egy focimeccset, jó sokáig tart, majdnem 3 óra. Végül 3 ponttal alul maradtak - Bence végignézte vendégeinkkel, állítólag már tudja a szabályokat.