Érik a kukorica

Június 11.

Június 9 este érkeztünk meg kedvenc nebraskai tanyánkra. Bence kb. egy hónapot töltött itt el. Meg is látszott rajta, napbarnított, kisportolt fiatalember fogadott minket, a szokásos munkás felszerelésben: jeans, szerszámos bőr tokkal és kockás ing. Jó sokat utaztunk egyébként, a némileg stresszes átköltözés-kiköltözés-adjunkelmindentamitlehet után jól esett kocsiba ülni. Reggel fél kilenc körül indultunk el, s este ugyanekkor érkeztünk meg, ami az egy órás időeltolódásra tekintettel 13 óra, s több mint ezer km volt. Ebben benne volt egy szűk egy órás chicagói kitérő, ahol Christine titkárnőék házánál megszabadultunk a csomagjaink felétől. Ha Bence velünk jött volna South Bendből, be sem fértünk volna, valakinek vonatoznia kellett volna.

Az utolsó két napban sokat segített Racquel szomszédasszony, ahol végül is 2 éjszakát töltöttünk el. Úgy kifáradt (nemkülönben az indulás előtti látogatóink miatt), hogy fel sem kelt az ágyából, mikor elmentünk. Így a könnyes búcsú elmaradt. Útközben persze küldött többször is SMS-t, szemléltetve szeretetét. Maggie kutya is nagyon szomorú volt, állítólag nem is ugat, amikor sétálni megy a házunk felé.

Szép utazóidőnk volt, főleg Nebraskába érve már-már túl meleg. Volt olyan városka, ahol este fél nyolckor 34 fok volt (Celsius). Nagyon kedvesek fogadtak a háziak, négy gyerekük volt otthon, plusz egy két hónapos kutya, Kinga örömére. Vacsira hamburger volt, amit a teraszon levő kis fatüzeléses grillezőn készítettek el. Másnap jót aludtunk. Szép idő volt, Kinga a kisebbik lányukkal fürödtek is a medencében. Gary megmutogatta a locsológépeit és a földjeinek egy részét is, tanultunk néhány dolgot a nagyüzemi kukorica, szója és rozs termesztésről. Gary egyébként nem GMO ellenes, azt mondta, hogy ha lett volna rák vagy más betegség veszély, az már kiderült volna az elmúlt harminc évben. Így viszont sokkal kevesebb kártevő elleni mérget kell kiszórni a kukoricára, így „zöldebb” ez a módszer. Nyugis semmittevéssel telt a nap. Némi változatosságot az időjárás hozott: szép kis vihar kerekedett, nagy szélnyomásokkal (tornádó errefelé nem szokott lenni). Kisebb szünetekkel másnapi  indulásunkig végig esett. A búcsúzás után útra keltünk, majd 5 perc zötykölődés után hívtak a Garyék, ott hagytuk az öltönyös csomagomat. Így gyorsan valóra váltottuk az ígéretünket, hogy nemsokára újból találkozunk. Már úton voltunk, amikor küldtek egy fotót a frissen készült, első kenyerükről. Nelli reggel még gyorsan megtanította a Mary-t, mi fán terem a jó magyaros kenyér.

Az út Denverig 8-9 órás. Az eső egy idő után elállt, így különösen jól utaztunk, váltott vezetés mellett. Érdekes a délnyugat-nebraskai táj, homokos dimbes-dombos, néhol tavakkal és persze fekete tehenekkel tűzdelve. Kb. 4 órás volt ez az útszakasz, alig volt forgalom.

Viszonylag időben érkeztünk meg Denverben, a város fölött egy hatalmas sötét vihar kezdett kitörni. Nem sokkal azelőtt, hogy megálltunk a szálloda előtt, tört ki a vízözön. Csak én szálltam ki a kocsiból, gyorsan bejelentkezni, a többiek megvártak, s inkább elmentünk megvacsizni egy közeli Wendy’s-be. Az is jól beázott, a papírból készült, átázott plafonfedő elemeket egy seprűnyéllel lyukasztották ki, hogy nehogy egy vendég fejére essenek. Volt egy útkereszteződés, ahol 20-30 cm-es víz hömpölygött, egy kisebb kocsi be is ragadt – ilyenkor is jól jönnek a magasabb építésű kocsik.