Szánfránciszkó és borvidékek

Június 14-16.

San Francisco-ról, évek múltán visszagondolva, valószínűleg, a Golden Gate Bridge mellett az fog eszünkbe jutni, hogy milyen hideg és ködös idő volt – nyáron! Az óceán miatt majd tíz fokkal kevesebb van a városban, mint egy 30 km-el beljebb. Szerencsénkre esőt nem fogtunk ki, de bizony póló, kispulcsi, széldzseki felszerelésben kellett a pályára lépnünk.

Az elmaradhatatlan egyetem és campus látogatás mellett az említett hídhoz sétáltunk el – mint kiderült, ez kb. egy 11 km-es túrára sikeredett. Hazafelé egy erdős részen még coyotte-ot is láttunk a lányok nagy rémületére.

Kedden nem is maradtunk a városba, hanem egy órás kocsikázást követően kiruccantunk a Sonoma nevű híres borvidékre. Körbejártuk a városocskát, nagyon hangulatos főtere volt. Hangulatos pincéket láttunk a helyenként toszkán hangulatú tájon (azért Olaszország szebb). Az egyik jónak kinéző hegyen meg is álltunk, történetesen éppen a Kohn Brothers borászata volt. Nellivel megejtettünk a hangulat kedvéért egy négyboros kóstolót. Néhány fokkal jobb volt, mint a michigani Tabor Hills, de egy jó magyar borászat azért leverné őket. Legalábbis a borokban, mert maga a környezet nagyon szépen meg volt csinálva.

Az összehasonlítás kedvéért átszerpentineztünk a hegy túloldalán található másik híre borvidékre – nem Gomorának hívták, hanem Napa Valey. Ezt tartják a puccosabb, nagy pénztárcájú turistákat vonzó helynek. Itt csak autóztunk egy fél órát, majd nyugat felé vettük az irányt, megnézni az óceánpartot. Egészen pontosan a Point Reyes parkot, amiről kiderült, hogy jóval messzebb van, mint ahogy tűnt térkép alapján, mert az út utolsó órája nagyon kanyargós, már-már kihalt vidéken vezetett. De megérte, nagy élmény volt lerohanni mezítláb a homokos tengerpartra, ahol csak mi voltunk és a hatalmas hullámok. Utána farmert is kellett cserélni… Ugyanis a borvidékes nyári meleg után itt ismét pulóveres idő volt, erősen fújt a szél is. A hazaút helyenként még kanyargósabb és szebb volt, hatalmas szakadékok mellett vitt az út, Bence jól tartotta az irányt. Még pelikánokat is láttunk csapatosan repülni.

Szerdán költöztünk ki, kényelmesen indulva a Yosemite park felé. Előtte még bevezettünk a városba, hogy legalább lefotózzuk a világhíres cable car-t (egyébként a megállójában hosszú percekig kell várakozni, amíg valaki felfér a kapaszkodós villamosra.