Utolsókat rúgjuk

Június 6. szombat
Egy hete folyik a készülődés, mindenki megcsinált egy próbapakolást a bőröndbe. Jól állunk, befértünk a súlyhatárba, s a kézioggyász még üres is - bár attól tartok, hogy még előkerül sok kis egyéb fontos csecsebecse, úgy hogy a végén mégis csak szelektálni kell majd. Volt három napra vendégünk is, egy gráczi-pécsi phd-s lány, aki most St. Louisban ösztöndíjas Davidéknél. Laura jól érezte magát, kirándultunk, legalább megnéztünk mi is két olyan helyet, ahol még nem voltunk: a Tabor hegyi borászatot és a Warren Dunes-t, ahol a közeli legnagyobb homokdűnék vannak. tényleg magas volt, nagy szívdobogással értünk fel a tetejére. Megmutattuk a lábunknak a Michigan tavat is, még elég hideg!
Betti közben szépen levizsgázott jogtöriből, ötösre! Jó, hogy ilyen rugalmasak a pázmányos tanárok.
Nekem is folynak az utolsó búcsúlátogatások az egyetemen. Kedd este a McKenna család volt nálunk magyar esten: hoztam néhány magyar bort, saláta és rák, rizottó és marha pörkölt volt a menü. Szerdán Mezei tanár úr volt a díszvendég, jót beszélgettünk a világ dolgairól: ismét rák, s sonkás spagetti volt a köret a társasághoz. Visszavittük a campusra, hazafele megéztük a szép színesre kivilágított belvárosi hidat és mini vízesést.
Csütörtökön a Roger-rel szendvicseztünk és beszéltük át az együttműködési lehetőségeket, pénteken pedig a Jeff-Rick sztárpárossal söröztünk és ebédeltünk, ezúttal meglepetésemre South Bend egyik 'belvárosi' sörözőjében. Egyébként finom barna sört főznek. Néhány szóra a dékánhoz is beköszöntem. Közben pedig szerveztem a kaliforniai egyetem látogatásokat.
Az eladások is folynak. Szerdán megjött a várva-várt kocsi vevő, egy középkorú ember vette meg a 76 éves apukájának. Némi alkudozás után 5000-ben állapodtunk meg. Tanulságos volt máskor nem veszünk ilyen drágán hazsnált kocsit...  Így most bérelhetünk egy újat: szerencsére sikerült az alkudozás, közel 3 ezer helyett 1500 körül lesz az ára. Legalább egy új autóval utazunk jó sokat, s nem mi fizetjük ha valami belső baja adódna. Jött vevő a biciklikért is. Így mára jármű nélkül maradtunk.
Ma tartottuk egyébként életünk első (utolsó?) yard sale-jét is. Szép idő volt, kicsit le is sültünk, jöttek-mentek a vevők, lehetett gyakorolni az angol nyelvtudást... Sok apróságot, egyebet eladtunk, a Kinga ágya sincs már meg, matracostul. Nagyobb holmik közül már csak a sofa és a rocking chair vannak meg.
Délután (itteni idő szerint a foci BL döntőt követően) Eviék kertjében tartottuk a búcsú partit. Főleg Marci és Kinga barátai, tanárai jöttek. Paprikás krumplit csináltunk igazi kolbásszal, plusz két tepsiben húsokat (csirke, coca és marha, ami utóbbi itt nagyon finom). Nelli kuglófot és gyümölcssalátát készített, Gergő pedig dobostortát - cukor nélkül, rizsliszttel - csodás volt! Majdnem kilencig maradtunk, majd elbúcsúztunk barátianktól - mondjuk Evivel holnap még találkozunk, mikor Paulához visszük vissza a bútorokat. Egyébkétn Rachel fekete Hondajaval mentünk el - sokat segített napközben is, majdnem végig itt volt az árusítás során - igaz az ő holmijai is nálunk voltak kitéve. Holnap reggel, mise előtt, még folytatjuk!