2015. június 19., péntek

Te road is long

Denver után két napos utazás következett. Az első, rövidebb menet Sótóvárosban, azaz Salt Lake City-ben ért véget. Előbb északra, majd nyugatra vitt az autópálya. Wyoming vadregényes, sivár és szép sziklás felföld volt. Utah hasonlóképpen, itt egy óriási hegyláncon is átkeltünk.

Először egy szép helyi templomba mentünk szombat esti misére, egyfajta rózsadombon volt, rengeteg szép palota volt a környéken. Innen tovább haladva a város közepén egy hatalmas vallási komplexumot láttuk, vagy tucatnyi épületből állt, hatalmas katedrális, konferencia központ, miegyéb. Mint kiderült, ez az egyik legnépesebb Jézus követő (direkt nem keresztényt írtam) egyház, a mormonok „Rómája”. Illinois és Ohio környékéről vándoroltak ide a XIX. sz. második felében.

Jó volt a szállásunk Salt Lake Cityben is (Homewood Suites), itt nem csak egy helyiség volt, hanem egy konyhás nappali is volt (most Kinga és Betti aludtak itt). Előtte még bevásároltunk egy Targetben, így végre rendes kaját ettünk (Angus marha steak és csirkemell). Némi tévézés is belefért, a Hobbit első részét vetítették az egyik csatornán.

Másnap, a bőséges reggeli után, az autóból megcsodálhattuk előbb a sós tavat, majd a kiszáradás nyomán keletkezett fehér só-sivatagot (errefelé szoktak gyorsulási rekordokat dönteni az autósok, hacsak nem megy tönkre a gumijuk). Ezután Nevada következett, a Silver State, igazából egy hatalmas pusztaság (a lakosok 80-90%-a délen, Las Vegas körül él). Ez kb. egy 12 órás autózás volt, egy órát nyertünk az időzóna átlépéssel, Magyarországhoz képest most már -9 óra a hátrányunk. Akkor fekszünk, amikor az otthoniak kelnek. Kilenc előtt, egy gyors bevásárlás után érkeztünk meg San Franciscóban, ahol elfoglaltuk az egyetemi campuson levő szálásunkat. Nagyon frankó, egy csendes három szobás kis apartman. Marci is nagyon örült, hogy végre megtaláltuk…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése