Kanada

Egy hete ilyenkor még Torontóban voltunk - gyorsan szalad az idő és ritkásabban írunk naplót.
Péntek reggel indultunk Nelli régi barátnőjéhez, Stefiékhez látogatóba: sokra vitte, most épp ő a torontói főkonzul. Először azonban még megnéztük a Niagara vízesést. Sikerült jó helyen parkolnunk, kicsit feljebb a folyónál, így egy jó negyedórás séta után értünk csak el a zuhataghoz. Csodás volt! Életünk egyik legszebb élménye, kár, hogy Bence nem volt ott. Borús volt az idő, de mikor odaértünk, kisütött a nap, s gyönyörű szivárványt rajzolt a vízesés fölé. Lent hajóra is lehetett szállni, mindenki kapott esőkabátot, biztos jó vizesek lettek.
Stefiék hááza nagyon szép volt, alagsor és még két szint, végre ismét egy igazi házban aludtunk két éjszakát. Ráadásul jóféle tokaji bort is ittunk! Két gyerekük van, a kisebbik is Kinga, nagyjából egy idősek, csak ő szőke. Fura volt hallgatni, hogy egymás között angolul beszélgettek.
Szombaton megnéztük a belvárost: egy modernizált régi szeszfőzde gyártelepet, ahol különféle koncerteket tartanak és jó fagyizója van, majd elballagtunk a világhíres tornyához és onnan egy sörözőn keresztül a tópartra. Megállapítottuk, hogy Chicagó sokkal szebb, de azért ez sem volt csúnya. Szerencsénk volt az idővel, amint beültünk a kocsiba, leszakadt az ég, szó szerint ömlött az eső. Mire a konzulátushoz hajtottunk, épp elállt. Stefi szervezte meg az új konzulátust, szép, ízléses és modern. Marci örömére este társasoztunk, többek között Rizikót.
Másnap, vasárnap a helyi magyar közösség templomjába mentünk misére, érdekes volt ismét magyar prédikációt hallgatni. Kb. nyolc óra volt az út hazáig, gond nélkül érkeztünk meg, az utat (természetesen) egy Wendy's-es késői ebéddel zárva. Tényleg finom salátáik vannak!