Nemzeti parkok versengése

Június 17-18.


Szerda és csütörtök a sok utazás mellett azzal telt, hogy megnéztünk Kalifornia két világhíres nemzeti parkját, amelyek a Sierra Nevada hegység környékén, Kalifornia középső sávjában találhatók. A Yosemite Park vízeséseiről és egy hatalmas gránit sziklatömbről volt híres.

Útközben egy kisvárosban, Mercedben szálltunk meg, amiről a finom vacsi és az esti fürdőzés marad meg szép emléknek. Bettinek valószínűleg kevésbé tetszett a rugós kihúzható ágy…

Másnap Los Angeles felé vettük az irányt, de még előtte meglátogattuk a Sequoia Nemzeti Parkot, ami lényegében arról híres, hogy gyönyörű vörösfenyői vannak, olyan volt mintha egy mesébe csöppentünk volna, ahol óriásfák vesznek minket körül. Mindkét parkban jó sokáig tartott az út, nagyon kacskaringós volt, ki tudtuk használi a tiptronic váltó előnyeit.

A Park után végül LA felé vettük az irányt, ami hála az égnek nem volt messze csak borrrzasztóan kopár és száraz volt a táj. Az az érdekes, hogy a szárazság ellenére mégis rengeteg narancsot és mandulát termesztenek, de ehhez iszonyat nagy mennyiségű vízre van szükségük, hogy a semmi közepén létrehozzanak egy gyömülcstermő oázist…

Még útközben, nem messze Sequila-tól találtunk egy eszményi fürdőhelyet. Sivatagos, dombos táj, középen egy gyors vízű folyó (ha jól emlékszem, Three Rivers volt a hely neve). Tele volt a part mexikóiakkal, a gyerekek szerint jobb volt, mint egy élményfürdő. Tiszta, langyos víz, helyenként vízsodrásokkal, zubogókkal. Olyan melg volt, hogy Nellil kisebb napszúrást kapott. A kocsiba visszaszállva néztük meg, 38 fok volt kint, valóban, még a szél is melegnek érződött.