Utolsó nyári hétvége

Szept. 29.
Jól kitartott az utónyári idő. Vasárnap a 10-es mise után eljött hozzánk látogatóba Johanna, Titi kolléganője a Pázmányról, aki szintén egy évet tölt itt, csak ő nem tanít, hanem tanul. Jól megebédeltettük, húslevessel, sült husival, salátával, tortával. Nem nagyon evett ilyesmit, amióta itt van, bár tud főzni, egymagának nem készít az ember nagy kajákat.

Ebéd után ismét útra keltünk, ezúttal a Michigan-tóhoz. Csodálatos az idő, de sajnos lehet, hogy az utolsó strandolásunk volt az idén. Bence és Titi úsztak és labdáztak a jó hideg vizben.
Jól éreztük magunkat. Marci, Kinga várat építettek szokásosan, mi meg labdáztunk, amerikai focival és röplabdával is (nagyon csipte a kezem).



Este 9 körül érkeztünk haza, vacsi, fürdés, pihi, holnap vár a suli!





Fontos hír még, hogy Marci megkezdte fűnyíró karrierjét, és átvette első keresményét érte! A szomszédban dolgozott, ezentúl hetente kell mennie, persze, csak amíg nő a fű, és kap érte 25 dollárt! Nem semmi! Télen meg lehetne majd havat lapátolni jó pénzért, de az még odébb van.

Látogatás az Amishoknál

szeptember 29.

Szokás szerint mozgalmas hétvégén vagyunk túl, nem nagyon volt idő írni a blogot. Szombat reggel úgy döntöttünk Titivel, hogy ha a fene fenét eszik is, megkeressük a helyi Farmer's Market-ot, vagyis a piacot.
Ugyanis többszöri nekirugaszkodásra sem sikerült megtalálnunk, viszont mindenki ajánlgatja állandóan. Most végre a szomszéd néni elmondta érthetően, és pontosan, hogy hol talaláljuk. Mit mondjak, le voltunk nyűgözve! Komolyan! Nagyon-nagyon jó piac! Talán még a ceglédinél is jobb, ez pedig nagy szó! Jól bevásároltunk, többnyire őstermelőktől ( a helyi Ecseréktől), nagyon szép, és finom dolgokat. Vettünk mézet is ( méhésztől), zöldbabot, póréhagymát, dinnyét(!!), barackot, frissen szedett gombát, husit, spenótot, szóval sok finomságot. Kijött Carol is a piacra, és bemutatott minket egy amish árusnak, aki az általa nevelt marhák húsát árulta. Megbeszéltük, hogy délután elmegyünk hozzá a farmjára, ahol körbenézhetünk kicsit.

Indianaban rengeteg amish él, mind farmer, illetőleg egyéb mesterember. Kommunákban élnek, nem használnak elektronikát, azaz semmi villannyal működő szerkezetet. Lányok!!! Az asszonyok kézzel mosnak!!! És nem ritka a 8-10 gyerekes család, szóval elképzelni sem tudom, hogy mennyi idejük megy el ilyesmire. Persze TV, telefon, autó sincsen. lovas kocsikon közlekednek. A ruházatuk nagyon egyforma, a férfiak ugyanolyan szabású nadrágokat, kalapot hordanak, a nők ugyanolyan egyberuhákat, főkötőt. Teljesen úgy néznek ki, mint 400 évvel ezelőtt az őseik. Hihetetlen, hogy tudták ezt megőrizni, és elfogadtatni a fiatalokkal! A 18 éves fiatalokat elküldik 1 évre valamilyen modern nagyvárosba, és utána kell dönteniük, hogy maradnak-e a családjukkal, vagy szerencsét próbálnak a nagyvilágban. Csak az a bökkenő, hogy ha úgy döntenek, hogy maradnak a modern világban, akkor soha (!!!!) de soha többé nem mehetnek vissza, még látogatóba sem!
A legtöbb fiatal egyébként visszamegy a családjához. Szóval a gyakorlat azt mutatja, hogy bölcsek ebben a kérdésben.

A képen nem egy amish látható. A városkában találtunk egy jópofa régiségboltot, MArci itt talált kedévre való háborús emlékeket.

A tanya, ahová elmentünk délután ( miután jó kis ebédet kerekítettünk a piacon vásárolt finomságokból), majdnem pont olyan, mint az amerikai tanyák általában, csak semmilyen elektromos dolgot nem látni. (Villanyszerelőknek nem túl szerencsés arrafelé munkát keresni!) Ami még feltűnő, az a tisztaság, a vallásuk megköveteli, hogy pedánsan tartsák a környezetüket.

 A farmer ökreit egy jópofa kölyök kutya terelgette, bemutatta tudományát, Kinga nagy örömére!

Itt láthattok egy fotót, amint egy házaspár majdhogynem középkori módszerrel szedi össze a szénát a mezőről. Egyébként nagyon kedvesek, nyitottak, vendégszeretők.

 

Hazafelé menet megálltunk fagyizni egy DQ-nál, és két amish családdal is találkoztunk, nagyon kedvesek voltak, elbeszélgettünk velük. Az egyik házaspár  két unokájával volt ( nem tudták pontosan, hogy 37, vagy 38 unokájuk van-e, vicces volt!), elhozták őket fagyizni. Érdekes volt a kontraszt, a  kislányunoka pont Kingával volt egyidős, hagyományos amish ruhában, főkötőben, Kinga meg rövid gatyóban, pólóban, aranyosan méregették egymást.

A DQ előtt, a kocsiparkolóval szemben lülön parkolójuk van a lovas szekerekenek. Marci szerint otthon biztos "lábuk kélne".

 

Bence banános fagyikelyhet kért, Marci sütőtököset.

Napfelkelte a Michigan tónál

Ha jól számolom, most már az ötödik előadásom volt ezen a héten. Most értem el a kedvenc témámhoz, versenyjogról is már beszéltem a diákoknak. Továbbra is tart az indián-nyár (ez it jobban hangzik, mint a vénasszonyok nyara). Nelli szokásosan kivitt kedden a 8.47-es vonathoz, utána szokott kimenni a Walmartba vásárolni. Azt nem tudom, irtam-e már, hogy ez reptérrel egybekötött vasútállomás (végállomás jellegű), akár repülhetnék is Chicagóba...

Szerda reggel felkeltem magamtól fél hét előtt, gyorsan magamra kaptam a futóruhát, s lementem a tópartra kocogni. Jó helyen van a szállás, két perc sem kell, s már ott vagyok. Jól időzitettem, éppen akkor bukkant ki a nap, mikor az utca végére értem.

Egy kis benyúló móló végén jó képeket lehet csinálni. Talán nem meglepő, szinte minden második futó hozzám hasonlóan fotózgatott.

Az előadás után esti kirándulást tettem a lengyel városrészbe. Netről néztem ki egy lengyel hentes-ksiboltot, ahol árultak kolbászt. Emlékeim szerint kicsit hasonlit a magyarra az izviláguk. Jól bevásároltam, még magyar (?) csabai kolbász is volt. Mindenestre az volt a legfinomabb, igaz annak az ára közel 8 dollár volt fontjának - a fokhagymás, paprikamentes kolbászfélék 2-3 dollárba kerültek csak, a sonka is jóval olcsóbb (és finomabb), mint a Walmartban.

Szép, csendes ősz

szeptember 24.

Nagyon szép időnk van, és az elkövetkező néhány napban így is marad állítólag. Az időjós bácsi a tévében azt mondta, hogy nem is emlékszik, mikor volt utoljára egybefüggő tíz nap, amikor végig szép idő lett volna. Szóval, ez most itt  a vénasszonyok nyara (vagyis, stílusosan: indian summer. Ugyanis ez az indiánok földje, az állam neve is "Indiana".). Az indián kultúrát egyébként nagyra becsülik, a suliban is az amerikai irodalom anyagának részét képezi. Nem csoda, hiszen a spanyol-portugál hódítók megjelenése előtti időből nincs is írásos emlékük, csak az indián énekek, fennmaradt mítoszok, stb. 1520 körül írt, ha jól emlékszem, Cortez egy beszámolót a spanyol királynak, ezt tartják az első írásos emlékként számon. Ha kekeckedni akarunk, ez sem amerikai, hanem spanyol... No, de  mint tudjuk Amerika egy hatalmas olvasztótégely, szinte minden család meg tud nevezni európai ősöket. Pár napja vettünk Kingának békatalpat az úszóedzésre, és amint próbálgattunk az üzletben, és persze magyarul beszélünk, az eladó megkérdezte, hogy jól hallja, hogy magyarul beszélünk? Kiderült, hogy az apukája '56-os magyar menekült volt! Csak az a szomorú, hogy ő maga, tehát az eladó csupán pár szót tud magyarul. Itt már nem volt fontos, hogy megtanuljon magyarul. Kár, mert előbb-utóbb mindenkinek az életében elérkezik az az idő, amikor érdekelni kezdik a gyökerek. Keresi a rokonokat, és, ha megtalálja őket, nem tud velük rendesen kommunikálni, nem beszélve a kultúrális különbségekről. Mennyivel "gazdagabbak" lennének, ha gyerekkorban megkapták volna a szülőktől ezt a tudást!

Tegnap reggel elutazott Titi Chicagoba, vagyis megy a hétköznapi verkli. Miután kivittem az állomásra, elmentem vásárolni a Walmart-ba. Most már mondhatom, hogy kiismerem magam mind a város általam használt részein, mind az üzletekkel kapcsolatosan. A Walmart egy hatalmas szupermarket, kicsit olyan, mint a Tesco, csak sokkal nagyobb az árukészlete, és minőségibb is. Az első néhány hétben bosszantó volt az a rengeteg bolyongás, amivel egy bevásárlás járt, hiszen fogalmunk sem volt, hogy mi hol van, milyenek az árak, a hatalmas választékból melyiket vegyük. Jó pár dologról azt sem tudtuk, hogy micsoda. De ezen már túljutottunk szerencsére, így egész gyorsan végeztem is. Egyébként jók az alapanyagok, ízletes ételeket tudok főzni, legalábbis a családom elégedett. A fiúk rengeteget esznek, hál 'Istennek jó az étvágy, Bence vacsorára is szeret meleget enni, úgyhogy majdnem minden nap főzök, hogy legyen elég kaja.

A mai ebéd brokkolikrémleves fokhagymás krutonnal, és baconos-tejszínes gombaszószos penne.
Ma délelőtt takarítottam, általában szerda a takarítós napom, valamiért ez így alakult ki. Szerencsére hamar végzek, nem nagy a lakás ( három szoba, két fürdő, nappali, étkező, konyha ), meg bútorunk is alig van, így tényleg haladós a munka. 1-1.5 óra alatt végzek is vele. Ezen is elgondolkodtam, hogy otthon mennyi felesleges kacatunk van, az ittenihez képest túizsúfolt a házunk, pedig így, "minimalista" berendezkedéssel is nagyon jól el lehet lenni. Nem mondom, szívem szerint vennék pár dolgot, hogy otthonosabbá tegyük a lakást, de belátom, hogy felesleges. Nem tudjuk majd hazavinni, és amire tényleg szükségünk van, az megvan.
No, azt hiszem nem filozofálgatok többet, megyek a délutáni műszakra. A gyerkőcök egyébként rendben vannak, teszik a dolgukat. A fiúk rengeteg dícséretet kapnak az úszáson, sokat fejlődtek az edző szerint. Kinga is ügyes, rendesen veri a mezőnyt, ő a legjobb az úszócsapatban.

Tegnap este Marci nyírta a füvet a ház előtt, mikor odajött hozzá az egyik szomszéd, hogy nem nyírná-e le nála is hetente egyszer, persze pénzért. Naná! Micsoda lehetőség! Csak az a kár, hogy már nem sokáig lehet füvet nyírni... Na de majd tavasszal is lehet folytatni, és egy kis zsebpénzt gyűjteni!

Batman az alagsorban!

szeptember 22.

A hétvégét Chicagoban töltöttük, ezért nem jelentkeztünk két napig. Szombaton kényelmesen ébredtünk, igaz, Kinga előbb kezdett molyolni, mint kellett volna, de mit tegyünk, a belső órája már átállt a fél hetes kelésre. Azért nyolcig tudtunk pihenni. Reggeli közben skypoltunk Bettivel, Ágicával, sőt, egy kicsit a szegedi rokonokkal, Ágiékkal is. Most láttuk először Emese (keresztlányunk) babáját, aki pont aznap született, amikor mi indultunk az USA-ba, tehát öt hetes. Naaaagyon cuki, édes baba! Bettus is rendben van, még mindig tetszik neki az egyetem, jelentkezett a HÖK-be is, meg Erasmus-tutornak is, egyszóval beleveti magát az egyetemi életbe. Jól teszi, ügyes lány!

Előző este még beraktam egy adag ruhát a mosógépbe, illetve csak akartam, mert egy saját batmanbe "botlottam" lent a basement-ben. A basement tul.képpen az alagsor, az amerikai házakat kötelező így építeni, az esetleges tornádóveszély miatt. Általában ezt is beépítik, és itt kap helyet a mosókonyha, nekünk itt van még a második fürdőszobánk is. Szóval gyanútlanul vonultam mosni, még talán fütyörésztem is, mikor a szemem sarkából valami szokatlan mozgást észleltem. Hátranéztem, és pont velem szemben repült egy denevér! Utólag azt mondanám, hogy óriási volt, de valószínűleg erősen befolyásolt az, hogy bepánikoltam.
Sikítva menekültem fel, hátrahagyva a mosatlant. A családom még soha nem hallott így sikoltozni, de szerintem még én sem magamat! A fiúk vad kutatásba fogtak, lámpával, baseball ütővel felszerelkezve (lám, mi mindenre jó a baseball ütő...), de nem találtak semmit. Azóta sem bukkant fel Batman, ső, azt kell hallgatnom újabban, hogy lehet, hogy ott sem volt! Felháborító! Mindenesetre, ma reggel Titi személyes biztosításával tettem be a mosnivalót, sicher ami sicher.

Miután ápoltuk gyermeki és rokoni kapcsolatainkat, gyorsan bepakoltunk, és elindultunk Chicagoba. Korábban átgondoltuk, hogy az utazás vonattal, vagy kocsival rentábilisabb-é, és arra jutottunk, hogy mindent egybeveteve jobb az autó. Ilyenkor azt is számításba kell venni, hogy kemény parkolási díjak vannak, mind Chicagoban, mind itt a south bendi állomáson (ha itthagyjuk az autót), plusz Chicagoban metrójegyet is kellett volna venni ötünknek, meg aztán kényelmesebb is az autó. Egy szó, mint száz, autóztunk, Bence kiváló sofőrködésével, ami nagy dolog volt, hiszen most először vezetett nagyvárosban, és nem is akárhol! A chicagoi terep azért nem könnyű, teljesen más, mint itt South Bendben. Kicsit a római viszonyokhoz hasonlítható, csak itt nincs annyi horpadt autó, de állandóan dudálnak, nyomulnak.

Esős időt jósoltak sajnos, ami majdnem percre pontosan meg is érkezett ( vicces volt nagyon, de az általunk figyelt időjós honlap órára lebontva tette közzé a prognózist, és tényleg úgy is lett...), de szerencsére nem volt vészes, meg ernyő is volt nálunk, így zavartalanul élvezhettük a Lincoln Park állatkertjét. Ez egy hatalmas, teljesen ingyenes állatkert a Michigan- tó partján, nagyon szép, gondozott, komoly állatsereggel. Kinga és Marci nagyon élvezték, Bence kevésbé. Az ő filozófiája szerint állatkertbe menni teljesen agyament dolog, a szerencsétlen állatok ugye be vannak zárva, kényszeresen mozognak, és többnyire pont akkor nem láthatók, mondjuk alszanak, amikor a gyerek ott áll ácsingózva a ketrec előtt. Van benne valami, főleg az utóbbiban. Elég hülye helyzet magyarázni a gyereknek a nem láthatót. De azért Kinga élvezte, meg mi is.

Az a jó itt Amerikában, hogy a múzeumok, állatkertek rendkívül interaktívak, informatívak, rengeteg érdekes dolgot meg lehet tudni. Tudjátok pl., hogy mi a különbség az emberszabásúak és a majmok között? Az, hogy az emberszabásúaknak nincsen farkuk! Lehet, hogy én hiányoztam arról a bioszóráról, amin erről volt szó, de én nem tudtam...

Állatkertezés után elfoglaltuk a szállásunkat, lepakoltuk a pakkokat, majd kerestünk egy hamburgerezős helyet (szerintem Bencében csak ez tartotta a lelket az állatkerti látogatás alatt...). Nagyon elégedettek voltak a fiúk a kajával, hiába, a kamasz fiúkat igen erősen foglalkoztatja az, hogy mit eszünk, mikor és mennyit.

Vittünk magunkkal egy kétszemélyes felfújható matracot, biztos, ami biztos, hogy tutira elférjünk a szobában. Volt ugyan egy kihúzható, kétszemélyes kanapé, de azt gondoltuk, hogy ez nagyobb, kényelmesebb lesz a fiúknak. Az éjszaka közepén azonban szegények arra ébredtek, hogy leeresztett alattuk a matrac, Marci felkéredzkedett mellénk az ágyba ( mint a régi szép időkben ), Bence meg megágyazott magának  földön. Ez a helyzet azért meghatározta a pihenésünket is, ugyanis a jelenlegi Marci méretei erősen meghaladják a pici Marciét, az ágy meg azért nem volt olyan óriási. Rendesen hátfájással ébredtünk Titivel, de legalább Marci jól aludt! Gyors reggeli után ( bár Marci azt állította, hogy életében nem evett -zabált?-ennyit reggelire) mentünk a 11-es misére, majd beültünk a Hersey's-be fagyizni. Hatalmas adagokat adnak, így Titivel ettünk közösen egy peanuts-os kelyhet, a gyerekek pedig egy-egy csokis sheak-et. Utána nagy séta következett, néha egy -egy záporral tarkítva, majd betértünk egy óriási outletbe a fiúknak vásárolni ruhafélét. Nagyon olcsón lehet az ilyen helyeken vásárolni. Titinek 25 dollárért vásároltunk Levi's nadrágot!

A vásárlás fáradalmait kipihenendő, újabb hamburgerezés következett, ismét a fiúk nagy-nagy megelégedésére. Marci némi gondolkodás után megitelte a 10 pontot a 10 pontból (le is fotózta a helyet magának, valami Rockburger féleség volt a neve). Utána már csak az következett, hogy beüljünk a kocsiba, és hazajöjjünk, hiszen újabb hét indul!

USA pro és kontra

Ezt a listát igazából már néhány hete elkészitettem, de csak most töltöm föl, apróbb változtatásokkal.

Az eddig élmények alapján már kezd összeállni egy kis best of/worst of lista az USA-ról:

 

Ami jó:

v  Az emberek nagy többsége segítőkész, nyitott, egy boltban is könnyedén beszédbe elegyednek, ha látják, hogy valamin nagyon tépelődünk, odajönnek segíteni: tegnap így magyarázta el egy néni magától, hogy mi a különbség a különböző ágynemű méretek között – igaz végül egy klassz műszálasat vettem az ajánlatára, de a jószándéka vitathatatlan volt.

v  A boltokban, szolgáltatóknál az eladók tényleg kiszolgálnak. Mindezt magától értetődően, nem azért, hogy köszönetet, vagy borravalót várnának.

v  Nagyon jól működnek az online és telefonos dolgok. Már többször fizettem telefonon keresztül (igaz ehhez előbb néhány nap erőfeszítése után kellett, hogy mobilom és bankszámlám legyen). Ha egy szolgáltatónál sokat kell várni az ügyintézésre, akkor nem percekig zenélnek és reklámokat olvasnak be, hanem választásom esetén ők hívnak vissza, s azt is megadja egy géphang, hogy kb. hány perc múlva szólnak vissza.

v  Először nem igazán tetszett, de most már jónak tűnik, hogy a legtöbb nem-lámpás kereszteződésben mindenkinek stop táblája van (s itt úgy látom, rajtam kívül mindenki meg is áll, akkor is, ha sehol semmi forgalom). A sorrendet pedig az dönti el, hogy ki érkezett a start-pozícióba először. Sokkal nyugodtabb így a forgalom, nehéz komolyabb koccanásokat produkálni. Az is jó a közlekedésben, hogy a gyalogosokra zebránál (pontosabban kijelölt átkelőnél, mert spórolva nem vizszitesen festenek vastag csikokat, hanem csak hosszaban kettőt) nagyon vigyáznak az autósok, már akkor megállnak, ha valaki egy méterre van a járda szélétől.

v  Eddig jó meglepetés volt, hogy az otthonihoz hasonlóan jó ízű a tojás, retek, sonka, dinnye vásárolható a hiperekben is.

v  It’s BIG: minden nagy, széles, tágas. Az autók, az utak (mondjuk a garázsunk nem, éppen hogy be lehet varázsolni a van-t), a tej és más italok a boltban (igaz a sör kisebb kiszerelésben fut).

                              Szép nagyok a tejek és a narancslevek (van kakaós is ilyenben)

Ami itt sem működik, nem jó, vagy szokni kell:

-        Főleg autópályán és országúton nagyon alacsony a sebességhatár. Városban a legtöbb helyen jól lehet haladni, cserébe viszont össze-vissza vannak a lámpák beállítva, nincs zöldhullám: az tud átsuhanni a harmadik lámpasoron is, aki jóval gyorsabban megy a megengedettnél. A szabálykövetők gyorsítanak, fékeznek, megállnak, gyorsítanak…

-        Szintén a közlekedésnél ugyan vannak előnyei a tempomatnak, de szinte mindenki azzal megy, szép lassan, s emiatt nem nagyon szeretnek a szomszéd sávból beengedni, nehogy már a fékre kelljen lépniük - mondhatni udvariatlanok. Útban a chicagói reptérre, átéltem egy közel hét perces kamion-kamion előzést. Ami meglep volt e tényen túl, hogy a mögöttük feltorlódó autósok nem dudáltak, indexeltek, izegtek-mozogtak, hanem szépen várták a sorukat.

-        Eddig még nem láttam normális, ropogós héjú, igazi kenyeret (néha szoktam Chicagóból hozni). Majd sütnünk kell. (Nelli azóta már sütött). A paprikás szalámi is eléggé rossz, kolbász, finom szalonna pedig egyáltalán nem létezik rendes boltban.

-        A mértékrendszer középkorisága több mint zavaró. Nagy lett a zoknim, az alsógatyám. A kocsik fogyasztását szinte képtelenség fejben átszámolni az európai képletre (mi ugye azt nézzük, hogy hány liter fogy 100 km út alatt, itt pedig azt, hogy egy gallonnal hány mérföldet megy el – remélem jól írtam). A folyadékoknál az oz jelölésről nem is beszélve. A vacsihoz megittam egy finom Miller Genuine Draftot, ami 12 Fl Oz volt – erre szerencsére rá van írva, hogy ez 355 ml. Boltban is sokat kell fejben számolni, míg a negyeddollárosokból összerakok egy hetven centes fizetést.

Baseball ütő a konyhában? ( csak Kinga meg ne tudja!)

Szeptember 19.

Tegnap este megérkezett Titi Chicagoból, újból teljes a létszám! Bence vezetett ki az állomásra ( kb 15-20 percnyire van tőlünk), és vissza, nagyon jól csinálja! Nyugodtan, magabiztosan vezet. Jó érzés azért, hogy bármi történjen, van még egy vezetőképes személy a családban.
Ma elintéztük Kinga oltásának ügyét is, azt hiszem... Azért vagyok bizonytalan ebben a kérdésben, mert kicsit nehéz az amerikaiak felfogása ezügyben. Nálunk ugyanis más az oltási protokoll, mint itt, és ezt kicsit nehéz volt velük megértetni. Kétszer is kaptunk levelet az iskolai védőnőtől, először arról, hogy Kingának az összes oltása hiányzik ( holott becsatoltuk beíratkozáskor az oltási könyv másolatát ). Másodszor a szerinte hiányzó oltások pótlására szólított fel, határidőt tűzve, hogy ezt meddig tehetjük meg. Ha nem, így szólt a fenyegetés, a gyerekünket kirakják a suliból! Jaj! Ijedtünkben bementünk az iskolák központi igazgatóságára, ahol van egy speckó osztály, ahol csak ezzel foglalkoznak. Ott viszont visszaküldtek minket az iskolai védőnőhöz, hogy beszéljük meg vele a dolgot. No, ezt is megtettük, elmeséltük neki, hogy az általa hiányolt oltásokat nálunk majd 11 ill. 14 éves korban fogja Kinga megkapni, a bárányhimlőn meg szerencsére átesett, nem kellett oltani. Tudományosan bólogatott nagyokat, úgy tűnik, hogy megértette.
Egyébként sem maradunk itt huzamosan, úgy értem, hogy évekig, akkor meg ne szórakozzunk már itt oltásokkal, nem Afrikából jöttünk! Mindenesetre ünnepélyesen megígérte, hogy nem fog több levelet küldeni. Úgy legyen!
A suliban összefutottunk Kinga tanítónénijével is, aki nagyon dicsérte Kingát. Mára egy bemutatkozó prezentációt kellett készíteni egy nagy kartonpapírra ( honnan jöttem, mi a kedvenc ételem, ünnepem, hobbim, stb.),amit el kellett mesélni az osztály előtt. És Kinga elmesélte ügyesen. Lehet, hogy kézzel-lábbal, de elmondta! Tegnap közölte velünk, hogy szeret Amerikában lenni. De, azért hiányzik neki sok minden otthoni dolog, személy. Főleg Levi meg Bogi.
Délelőtt nekiláttam sonkás kiflit sütni, részben ez lesz az ebéd, összegyúrtam a tésztát, megkelesztettem, stb., mikor ráébredtem, hogy nincs mivel kinyújtanom a tésztát. Tébláboltam kicsit a lakásban, hátha ihletet kapok valahonnan, mikor megpillantottam Kinga baseball ütőjét. Ez az! Pont, mint egy nyújtófa! Jól megtisztogattam, és kiválóan kinyújtottam vele a tésztát. Annyira jól működött, hogy nem is veszek igazit. Ha jól emlékszem, 10 dollárért láttam valahol egy kicsi méretűt. Na, ezt megspórolom. A sonkás kifli is remek lett, Titi lemeózta már.


Ma délelőtt megérkezett a téli tüzelőnk is. Két kandalló is van a házban, jó lesz majd begyújtani a téli hidegben. Nagyon fenyegetőznek itt a téli hideggel, többen is mondták már, úgyhogy lehet benne valami...

Holnap reggel megyünk Chicagoba, de előtte még skypolunk Bettivel! Eddig hetente tudtunk beszélni, jó lenne, ha ezt tartanánk. Nagyon tetszik neki az egyetem, meg az önálló élet, büszkék is vagyunk rá nagyon, hogy milyen ügyesen intézi a dolgait!
Marci halmozza az ötösöket föleg matekból és angolból, 93%-osan teljesített eddig. Azt hiszem, hogy érik a szintemelés mindkettőből. A többi tárgyból is jó, de azok a szövegek miatt nehezebbek.
Bence azt tervezi, hogy hetente két napot dolgozni fog, van is egy tippje az egyik fiútól. Ez a gyerek mosogat egy belvárosi étteremben, óránként 14 dollárért ( szerintem ne számoljátok át, mert infarktust kaptok!), ami nem rossz , legalább lesz egy kis zsebpénze.
No, ennyit mára, megyek teríteni, meg majd a gyerekekért.

Mozgalmas hétköznap - Uszoda

szeptember 18.

Jó pörgős hétköznapi napunk volt tegnap! A délelőtt mindig gyorsan telik, van tennivaló. Újabb kenyeret sütöttem, aminek a tésztáját ezúttal már nem kézzel kellett dagasztanom, hanem a most vásárolt kézi mixerrel. Azért így lényegesen könnyebb volt, és a tészta is lazább lett. Marci szerint tökéletes lett!! Utána begyűjtöttem a gyerekeket, majd egy gyors ebéd után indultak vissza a fiúk a suliba, ezúttal kerékpárral.

Az úszás időpontjai annyira ütik egymást, hogy nem tudom kivitelezni azt, hogy mindenkit vigyek-hozzak, így a fiúk kénytelenek kerózni. Na, nem vészes a dolog, kb. 10 perc alatt teljesíthető a táv, és még emelkedő sincs. Igaz, Marci szerint hazafelé hosszabbnak tűnt az út. Szerintem csak  ki voltak pukkanva az edzéstől.

Mindketten úgy érezték, hogy sokkal jobban ment az úszás, mint előző nap, úgyhogy van remény!
Kinga rettentően várta az újabb úszást, nagyon élvezte a mostanit is. Viszonylag sok leckét kapott, azt kellett még az edzés előtt befejeznem vele, mert este fél nyolckor, másfél órás úszás után már nem túlzottan alkalmas az ilyesmire. Nagyon pörgős volt az edzés, keményen nyomták a feladatokat, nem volt túl sok pihenő, de Kinga nagyon bírta. És végig ott volt az élmezőnyben, úgyhogy Csaba bácsi jó munkát végzett itthon! Rögtön észrevették egyébként, hogy milyen ügyes, kérdezték is, mármint az edzők, hogy mióta úszik.

Egyedül a fejesugrás nem ment túlzottan, inkább hasasok lettek, de majd megtanulja azt is.
Itthon még átvettük a zongoraleckét, majd vacsi, fürdés, mese, alvás, és vége is lett a napnak!
Kinga még annyit mondott, hogy CD-ről mesét hallgattak a suliban, és elkezdte mesélni, hogy mit hallott. Egészen elcsodálkoztam, hogy ezek szerint értette a hallottakat, és azt válaszolta, hogy nagyjából tudta követni. Hát, igen, a gyerekeknek nagyon könnyen megy a nyelvtanulás!

Vizes élmények

szeptember 17.

,Tegnap reggel Titit kivittem az állomásra, mert indult a szokásos heti chicagoi turnéjára. Gyönyörű napos időre ébredtünk, mármint amikor kivilágosodott, láttuk a felkelő napocskát. A hétre egyébként nagyon szép időt ígérnek, egyre melegedő hőmérséklettel. Most kb. 18-20 fok van napközben, szombatra pedig 25-26 fok lesz. Reméljük, hogy így lesz, mert szombat reggel indulunk Chicagoba, ott töltjük a hétvégét. Van néhány ötletünk, hogy mit nézzünk-csináljunk, de majd a gyerekekkel is egyeztetünk róla. Itt az USA-ban különösen jók a múzeumok, állatkertek. Mind interaktív, rengeteg programmal, színvonalas látnivalókkal. Tavaly Titi nem volt velünk a felhőkarcolókon (Willis Tower, Hankock Tower), így lehet, hogy őt az érdekelni fogja. Nekem speciel elég volt, nem kívánkozom újra felmenni! Egyebként a világ második(!!) legmagasabb épülete a Willis, és van egy üvegerkélye, amire ha kilépsz (borzasztó érzés, legalábbis nekem), pár száz emeletnyi mélységet érezhetsz tátongani alattad! No, de erről majd akkor, ha visszajöttünk a kirándulásról.

Tegnap délután megkezdték a gyerekek az úszóedzéseket. Tényleg jók az edzők, legalábbis jók az első benyomások. A fiúk edzése nagyon kemény volt, egy km bemelegítéssel kezdtek, majd jött a többi... Eléggé elmaradtak a többiektől, ami nem csoda, mert ők évek óta, versenyszerűen edzenek, Bence, Marci meg évek óta nem versenyszerűen, egyáltalán nem edzenek. Szerencsére nem lombozódtak le, meg az edző is bíztatta őket. Hát, igen, itt is kell a kitartás, úgy tűnik, hogy ez az évünk különösen erről szól majd. Most úgy tervezik, hogy minden nap mennek, kivétel, ha sokat kell másnapra tanulni.
Kinga nagyon élvezte az első edzést, nagyon kedves fiatal lány foglalkozott velük( összesen két gyerek volt a kicsik csoportjában, a nagyobbak többen voltak), aki helyettesítette az edzőt. Ma már fogunk találkozni a rendes edzővel. Ügyes is volt Kinga, meg lelkes is, úgyhogy nagy sikere volt. Alig várja a mai edzést!

Nagyjából ezek a hírek, most majd ebédfőzéshez készülődök. Tulajdonképpen amit el akarok intézni azt ilyenkor, délelőtt muszáj, mert kettőtől beindul a nagyüzem ( indulok a gyerekekért, ebéd, tanulás, úszás, zongora hétfőnként, este negyed 8-ra érünk haza), és másra már nincs idő. Itt sajnos minden kocsis távolság, kivétel Kinga sulija, még boltba sem nagyon tudnék autó nélkül járni. No, de szerencsére van kocsi, így szépen tesszük a dolgunkat.

Egy hónapja az USA-ban

szeptember 16.

Hihetetlen, de igaz: pontosan egy hónapja jöttünk ki a gyerekekkel! Nekem talán még többnek is tűnik, annyi
minden történik velünk folyamatosan.
Kinga már a második zongoraóráján vett részt Evie-nél. Eddig nagyon tetszik neki, pedig minden nap kell gyakorolnia. Könnyít a helyzeten, hogy nagyon kedveli Evie-t, szeret vele lenni. Szombat délután Kinga   kérése volt, hogy menjünk el hozzá macskázni-kutyázni. Ma megyünk az uszodába az első úszóedzésre, amit egy állítólag nagyon kedves-szimpi néni fog tartani (Carol szerint). Kinga már várja, alapvetően a rá jellemző nyitottsággal. Eddig minden "akadályt" így vett, reméljük, hogy így is marad. A suliba is szeret menni, Lisy nevű barátnőjével nagyon jól megvannak, a tanárokat is kedveli. Minden nap foglalkozik vele egy fejlesztő pedagógus, szereti ezeket a foglalkozásokat is, mert elég játékosak.
A fiúk is belerázódtak már az itteni iskolás létbe, bár vannak nehézségek. Marci szerint elsorvasztják az agysejtjeit a matekórák, annyira gagyi az anyag, meg ahogyan számonkérik. Mindenesetre abban maradtunk, hogy amíg a matek szaknyelvet nem tanulja meg, addig marad ezen a szinten, utána majd továbblépünk.
Van pár jó ismerősük is a fiúknak, nem nevezném barátságnak, de majd ez is alakulgat. Egyébként ma kezdik ők is az úszást, amilyen mázlijuk van, a sulijuk uszodájában(!!!!!) van minden nap két órás úszóedzés, egy szuper edzővel(ezt is Carol mondta). Ennek az edzőnek a felesége fogja Kingát edzeni. Valószínűleg Bence abbahagyja az edzés szintű focit, ami egyébként is csak okt. közepéig tart, az úszás viszont egész évben lesz.
A héten lesz a gimiben a Homecoming party (ez tulajdonképpen évkezdő buli ), így most minden nap be kell öltözni valami megadott jelmezbe ( erről Betti is mesélt annak idején) .Tegnap strébernek kellett, ma pedig ikreknek egy párral. A fiaim nem nagyon igyekeztek a beöltözéssel, ők inkább szemlélik a helyzetet. A partyról nem tudok semmit egyenlőre, majd beszámolunk róla. A suli Bencének is jól megy, jó volt a pannonhalmi alapozás!
Én egyenlőre péntekenként járok be a gimibe Carol óráira (amerikai irodalmat tanít), egyre jobban értem a dolgokat, bár nagyon fárasztó bent lenni háromig! Erre mondják a fiúk, hogy ne panaszkodjak, ők minden nap bent vannak! Itthon a megszokott teendőim vannak, mosás, főzés, takarítás, vásárlás, stb., angolozok is időnként. Egy biztos, még nem unatkoztam! Elkezdtem a kenyérsütést is, meglehetősen különös módszereket, eszközöket alkalmazva. Ugyanis nincs mérlegem, ami ugye kellene a sütéshez. Viszont van böröndmérlegünk (kicsi, nagyon praktikus dolog a csomagok leméréséhez, otthon a LIDL-ben vettem), amit be tudok vetni a méricskélésnél. Meg persze a jó kis "cup" mértékegység, ami egész jól használható, ha utánanéz az ember dkg-cup átváltásnak. Nem is beszélve a sütőm Fahrenheit-ben működő hőfok szabályozójáról, amit, mármint a Fahrenheitet, át kell váltani Celsiusba. Szóval, jól elvagyok a konyhában is, molyolok ilyen apróságokkal.
Titi élvezi a chicagoi egyetemi életet, jók a diákjai, aktívak, érdeklődők, dolgoztatják rendesen. Volt olyan kérdésük, aminek utána kellett néznie, mert nem tudott hirtelen pontos választ adni, így később küldte el a választ nekik emilben. A kollégák is rendesek, a múlt héten valami nagy tótumfaktum hívta el ebédelni, és nagyon érdeklődő volt ő is. Általában kedd reggel megy fel Titi Chicagoba, és csütörtök este jön vissza. Elég fura, hogy mi magunk vagyunk három napig, de szerencsére jó a környék, nem kell félnünk.
No, azt hiszem sikerült nagyjából a dolgok jelenlegi állását vázonom, mostantól igyekszünk naponta bejegyzéseket írni, hogy ne kelljen ennyit írni. Eddig tartott ugyanis, míg utolértük magunkat a naplóírásban.

Szeptemberi hétvége

Szept. 13-14

Ma szkájpolva ünnepeltük Betti 20 éves szülinapját. Isten éltessen! Adtunk fel délelőtt a postán egy képeslapot is, reméljük még időben megérkezik. Délelőtt Bence focizott, 20 percet játszott jobb szélsősként a (szokásosan) 4:1-re elvesztett meccsen. Ebéd után Nelli és Kinga elmentek Evie-hez kutya és macskanézőbe. Ajándékként frissen sütött cipót vitt neki. Állítólag "elájult" tőle. Kinga sétáltatta a duckó fehér kutyájukat, Puma-t. 

Eközben Bence lenyírta a füvet, Marci felmászott a kéményre és kitisztogatta a kéményt. Ki is próbáltuk némi gallyakkal, nem füstölte össze a házat, hangulatos lesz majd télen (ősszel?).

Szombat este nagyon szép napsütéses lett az idő, így elhatároztuk, hogy elmegyünk egy mini kirándulásra. Már egy hónapja itt vagyunk, s még nem is néztük meg alaposan az egyetemi campust. Pedig nagyon szép és rendezett volt.

Benéztünk a templomba is, Nellinek főleg ez a gobelin kép tetszett nagyon.

Két nagy tó van a parkban, az egyiknél éppen halat fogott egy horgász (ezen a képen persze most nem az látszik, itt Nelli fogott egy majmot).

 

 

 

 

Vasárnap templom után eljött hozzánk Caroline. Nelli eddigi legjobb húslevest produkálta, ezúttal pulyka nyak és szárny volt az alapja. A második hagymás karaj volt (a csontozott egész karaj érdekes módon az olcsóbb húsok között van errefele), plusz egy darab sült marha steak. Desszertnek, Bettire emlékezve, vettünk egy feketeerdei csoki tortát, ami jó csokis és édes is volt, de nem nagyon emlékeztetett az igazira.

 

Kávézás után társasoztunk egy előző nap vásárolt térképes-találós kérdéses játékkal. Jó nyelvtanulásra is, ha jól emlékszem Marci nyert (én biztos nem). Közben ment a kosárlabda VB döntő, ahol a szerbek kaptak az USA-tól 129 pontot, igaz ők is a száz közelébe kerültek. Tényleg más kategória az NB, "tönkreteszik" a nem-USA kosárlabdát. 

 

Egy újabb kávézás után ismét kikocsikáztunk az egyetemi parkba, ezúttal a másik tavat jártuk körbe (a fényképező sajnos a kocsiban maradt). Láttunk fehérfarkú szarvasokat, sok mókust, csíkos chip-monkey-t, egy erdei hódfélét, kanadai ludat, kacsát. A sétának a napnyugta vetett véget, ha nem süt a nap akkor elég hideg tud lenni, de legalább nem esik annyit egyfolytában, mint otthon.