szeptember 16.
Hihetetlen, de igaz: pontosan egy hónapja jöttünk ki a gyerekekkel! Nekem talán még többnek is tűnik, annyi
minden történik velünk folyamatosan.
Kinga már a második zongoraóráján vett részt Evie-nél. Eddig nagyon tetszik neki, pedig minden nap kell gyakorolnia. Könnyít a helyzeten, hogy nagyon kedveli Evie-t, szeret vele lenni. Szombat délután Kinga kérése volt, hogy menjünk el hozzá macskázni-kutyázni. Ma megyünk az uszodába az első úszóedzésre, amit egy állítólag nagyon kedves-szimpi néni fog tartani (Carol szerint). Kinga már várja, alapvetően a rá jellemző nyitottsággal. Eddig minden "akadályt" így vett, reméljük, hogy így is marad. A suliba is szeret menni, Lisy nevű barátnőjével nagyon jól megvannak, a tanárokat is kedveli. Minden nap foglalkozik vele egy fejlesztő pedagógus, szereti ezeket a foglalkozásokat is, mert elég játékosak.
A fiúk is belerázódtak már az itteni iskolás létbe, bár vannak nehézségek. Marci szerint elsorvasztják az agysejtjeit a matekórák, annyira gagyi az anyag, meg ahogyan számonkérik. Mindenesetre abban maradtunk, hogy amíg a matek szaknyelvet nem tanulja meg, addig marad ezen a szinten, utána majd továbblépünk.
Van pár jó ismerősük is a fiúknak, nem nevezném barátságnak, de majd ez is alakulgat. Egyébként ma kezdik ők is az úszást, amilyen mázlijuk van, a sulijuk uszodájában(!!!!!) van minden nap két órás úszóedzés, egy szuper edzővel(ezt is Carol mondta). Ennek az edzőnek a felesége fogja Kingát edzeni. Valószínűleg Bence abbahagyja az edzés szintű focit, ami egyébként is csak okt. közepéig tart, az úszás viszont egész évben lesz.
A héten lesz a gimiben a Homecoming party (ez tulajdonképpen évkezdő buli ), így most minden nap be kell öltözni valami megadott jelmezbe ( erről Betti is mesélt annak idején) .Tegnap strébernek kellett, ma pedig ikreknek egy párral. A fiaim nem nagyon igyekeztek a beöltözéssel, ők inkább szemlélik a helyzetet. A partyról nem tudok semmit egyenlőre, majd beszámolunk róla. A suli Bencének is jól megy, jó volt a pannonhalmi alapozás!
Én egyenlőre péntekenként járok be a gimibe Carol óráira (amerikai irodalmat tanít), egyre jobban értem a dolgokat, bár nagyon fárasztó bent lenni háromig! Erre mondják a fiúk, hogy ne panaszkodjak, ők minden nap bent vannak! Itthon a megszokott teendőim vannak, mosás, főzés, takarítás, vásárlás, stb., angolozok is időnként. Egy biztos, még nem unatkoztam! Elkezdtem a kenyérsütést is, meglehetősen különös módszereket, eszközöket alkalmazva. Ugyanis nincs mérlegem, ami ugye kellene a sütéshez. Viszont van böröndmérlegünk (kicsi, nagyon praktikus dolog a csomagok leméréséhez, otthon a LIDL-ben vettem), amit be tudok vetni a méricskélésnél. Meg persze a jó kis "cup" mértékegység, ami egész jól használható, ha utánanéz az ember dkg-cup átváltásnak. Nem is beszélve a sütőm Fahrenheit-ben működő hőfok szabályozójáról, amit, mármint a Fahrenheitet, át kell váltani Celsiusba. Szóval, jól elvagyok a konyhában is, molyolok ilyen apróságokkal.
Titi élvezi a chicagoi egyetemi életet, jók a diákjai, aktívak, érdeklődők, dolgoztatják rendesen. Volt olyan kérdésük, aminek utána kellett néznie, mert nem tudott hirtelen pontos választ adni, így később küldte el a választ nekik emilben. A kollégák is rendesek, a múlt héten valami nagy tótumfaktum hívta el ebédelni, és nagyon érdeklődő volt ő is. Általában kedd reggel megy fel Titi Chicagoba, és csütörtök este jön vissza. Elég fura, hogy mi magunk vagyunk három napig, de szerencsére jó a környék, nem kell félnünk.
No, azt hiszem sikerült nagyjából a dolgok jelenlegi állását vázonom, mostantól igyekszünk naponta bejegyzéseket írni, hogy ne kelljen ennyit írni. Eddig tartott ugyanis, míg utolértük magunkat a naplóírásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése