Látogatás az Amishoknál

szeptember 29.

Szokás szerint mozgalmas hétvégén vagyunk túl, nem nagyon volt idő írni a blogot. Szombat reggel úgy döntöttünk Titivel, hogy ha a fene fenét eszik is, megkeressük a helyi Farmer's Market-ot, vagyis a piacot.
Ugyanis többszöri nekirugaszkodásra sem sikerült megtalálnunk, viszont mindenki ajánlgatja állandóan. Most végre a szomszéd néni elmondta érthetően, és pontosan, hogy hol talaláljuk. Mit mondjak, le voltunk nyűgözve! Komolyan! Nagyon-nagyon jó piac! Talán még a ceglédinél is jobb, ez pedig nagy szó! Jól bevásároltunk, többnyire őstermelőktől ( a helyi Ecseréktől), nagyon szép, és finom dolgokat. Vettünk mézet is ( méhésztől), zöldbabot, póréhagymát, dinnyét(!!), barackot, frissen szedett gombát, husit, spenótot, szóval sok finomságot. Kijött Carol is a piacra, és bemutatott minket egy amish árusnak, aki az általa nevelt marhák húsát árulta. Megbeszéltük, hogy délután elmegyünk hozzá a farmjára, ahol körbenézhetünk kicsit.

Indianaban rengeteg amish él, mind farmer, illetőleg egyéb mesterember. Kommunákban élnek, nem használnak elektronikát, azaz semmi villannyal működő szerkezetet. Lányok!!! Az asszonyok kézzel mosnak!!! És nem ritka a 8-10 gyerekes család, szóval elképzelni sem tudom, hogy mennyi idejük megy el ilyesmire. Persze TV, telefon, autó sincsen. lovas kocsikon közlekednek. A ruházatuk nagyon egyforma, a férfiak ugyanolyan szabású nadrágokat, kalapot hordanak, a nők ugyanolyan egyberuhákat, főkötőt. Teljesen úgy néznek ki, mint 400 évvel ezelőtt az őseik. Hihetetlen, hogy tudták ezt megőrizni, és elfogadtatni a fiatalokkal! A 18 éves fiatalokat elküldik 1 évre valamilyen modern nagyvárosba, és utána kell dönteniük, hogy maradnak-e a családjukkal, vagy szerencsét próbálnak a nagyvilágban. Csak az a bökkenő, hogy ha úgy döntenek, hogy maradnak a modern világban, akkor soha (!!!!) de soha többé nem mehetnek vissza, még látogatóba sem!
A legtöbb fiatal egyébként visszamegy a családjához. Szóval a gyakorlat azt mutatja, hogy bölcsek ebben a kérdésben.

A képen nem egy amish látható. A városkában találtunk egy jópofa régiségboltot, MArci itt talált kedévre való háborús emlékeket.

A tanya, ahová elmentünk délután ( miután jó kis ebédet kerekítettünk a piacon vásárolt finomságokból), majdnem pont olyan, mint az amerikai tanyák általában, csak semmilyen elektromos dolgot nem látni. (Villanyszerelőknek nem túl szerencsés arrafelé munkát keresni!) Ami még feltűnő, az a tisztaság, a vallásuk megköveteli, hogy pedánsan tartsák a környezetüket.

 A farmer ökreit egy jópofa kölyök kutya terelgette, bemutatta tudományát, Kinga nagy örömére!

Itt láthattok egy fotót, amint egy házaspár majdhogynem középkori módszerrel szedi össze a szénát a mezőről. Egyébként nagyon kedvesek, nyitottak, vendégszeretők.

 

Hazafelé menet megálltunk fagyizni egy DQ-nál, és két amish családdal is találkoztunk, nagyon kedvesek voltak, elbeszélgettünk velük. Az egyik házaspár  két unokájával volt ( nem tudták pontosan, hogy 37, vagy 38 unokájuk van-e, vicces volt!), elhozták őket fagyizni. Érdekes volt a kontraszt, a  kislányunoka pont Kingával volt egyidős, hagyományos amish ruhában, főkötőben, Kinga meg rövid gatyóban, pólóban, aranyosan méregették egymást.

A DQ előtt, a kocsiparkolóval szemben lülön parkolójuk van a lovas szekerekenek. Marci szerint otthon biztos "lábuk kélne".

 

Bence banános fagyikelyhet kért, Marci sütőtököset.