Batman az alagsorban!

szeptember 22.

A hétvégét Chicagoban töltöttük, ezért nem jelentkeztünk két napig. Szombaton kényelmesen ébredtünk, igaz, Kinga előbb kezdett molyolni, mint kellett volna, de mit tegyünk, a belső órája már átállt a fél hetes kelésre. Azért nyolcig tudtunk pihenni. Reggeli közben skypoltunk Bettivel, Ágicával, sőt, egy kicsit a szegedi rokonokkal, Ágiékkal is. Most láttuk először Emese (keresztlányunk) babáját, aki pont aznap született, amikor mi indultunk az USA-ba, tehát öt hetes. Naaaagyon cuki, édes baba! Bettus is rendben van, még mindig tetszik neki az egyetem, jelentkezett a HÖK-be is, meg Erasmus-tutornak is, egyszóval beleveti magát az egyetemi életbe. Jól teszi, ügyes lány!

Előző este még beraktam egy adag ruhát a mosógépbe, illetve csak akartam, mert egy saját batmanbe "botlottam" lent a basement-ben. A basement tul.képpen az alagsor, az amerikai házakat kötelező így építeni, az esetleges tornádóveszély miatt. Általában ezt is beépítik, és itt kap helyet a mosókonyha, nekünk itt van még a második fürdőszobánk is. Szóval gyanútlanul vonultam mosni, még talán fütyörésztem is, mikor a szemem sarkából valami szokatlan mozgást észleltem. Hátranéztem, és pont velem szemben repült egy denevér! Utólag azt mondanám, hogy óriási volt, de valószínűleg erősen befolyásolt az, hogy bepánikoltam.
Sikítva menekültem fel, hátrahagyva a mosatlant. A családom még soha nem hallott így sikoltozni, de szerintem még én sem magamat! A fiúk vad kutatásba fogtak, lámpával, baseball ütővel felszerelkezve (lám, mi mindenre jó a baseball ütő...), de nem találtak semmit. Azóta sem bukkant fel Batman, ső, azt kell hallgatnom újabban, hogy lehet, hogy ott sem volt! Felháborító! Mindenesetre, ma reggel Titi személyes biztosításával tettem be a mosnivalót, sicher ami sicher.

Miután ápoltuk gyermeki és rokoni kapcsolatainkat, gyorsan bepakoltunk, és elindultunk Chicagoba. Korábban átgondoltuk, hogy az utazás vonattal, vagy kocsival rentábilisabb-é, és arra jutottunk, hogy mindent egybeveteve jobb az autó. Ilyenkor azt is számításba kell venni, hogy kemény parkolási díjak vannak, mind Chicagoban, mind itt a south bendi állomáson (ha itthagyjuk az autót), plusz Chicagoban metrójegyet is kellett volna venni ötünknek, meg aztán kényelmesebb is az autó. Egy szó, mint száz, autóztunk, Bence kiváló sofőrködésével, ami nagy dolog volt, hiszen most először vezetett nagyvárosban, és nem is akárhol! A chicagoi terep azért nem könnyű, teljesen más, mint itt South Bendben. Kicsit a római viszonyokhoz hasonlítható, csak itt nincs annyi horpadt autó, de állandóan dudálnak, nyomulnak.

Esős időt jósoltak sajnos, ami majdnem percre pontosan meg is érkezett ( vicces volt nagyon, de az általunk figyelt időjós honlap órára lebontva tette közzé a prognózist, és tényleg úgy is lett...), de szerencsére nem volt vészes, meg ernyő is volt nálunk, így zavartalanul élvezhettük a Lincoln Park állatkertjét. Ez egy hatalmas, teljesen ingyenes állatkert a Michigan- tó partján, nagyon szép, gondozott, komoly állatsereggel. Kinga és Marci nagyon élvezték, Bence kevésbé. Az ő filozófiája szerint állatkertbe menni teljesen agyament dolog, a szerencsétlen állatok ugye be vannak zárva, kényszeresen mozognak, és többnyire pont akkor nem láthatók, mondjuk alszanak, amikor a gyerek ott áll ácsingózva a ketrec előtt. Van benne valami, főleg az utóbbiban. Elég hülye helyzet magyarázni a gyereknek a nem láthatót. De azért Kinga élvezte, meg mi is.

Az a jó itt Amerikában, hogy a múzeumok, állatkertek rendkívül interaktívak, informatívak, rengeteg érdekes dolgot meg lehet tudni. Tudjátok pl., hogy mi a különbség az emberszabásúak és a majmok között? Az, hogy az emberszabásúaknak nincsen farkuk! Lehet, hogy én hiányoztam arról a bioszóráról, amin erről volt szó, de én nem tudtam...

Állatkertezés után elfoglaltuk a szállásunkat, lepakoltuk a pakkokat, majd kerestünk egy hamburgerezős helyet (szerintem Bencében csak ez tartotta a lelket az állatkerti látogatás alatt...). Nagyon elégedettek voltak a fiúk a kajával, hiába, a kamasz fiúkat igen erősen foglalkoztatja az, hogy mit eszünk, mikor és mennyit.

Vittünk magunkkal egy kétszemélyes felfújható matracot, biztos, ami biztos, hogy tutira elférjünk a szobában. Volt ugyan egy kihúzható, kétszemélyes kanapé, de azt gondoltuk, hogy ez nagyobb, kényelmesebb lesz a fiúknak. Az éjszaka közepén azonban szegények arra ébredtek, hogy leeresztett alattuk a matrac, Marci felkéredzkedett mellénk az ágyba ( mint a régi szép időkben ), Bence meg megágyazott magának  földön. Ez a helyzet azért meghatározta a pihenésünket is, ugyanis a jelenlegi Marci méretei erősen meghaladják a pici Marciét, az ágy meg azért nem volt olyan óriási. Rendesen hátfájással ébredtünk Titivel, de legalább Marci jól aludt! Gyors reggeli után ( bár Marci azt állította, hogy életében nem evett -zabált?-ennyit reggelire) mentünk a 11-es misére, majd beültünk a Hersey's-be fagyizni. Hatalmas adagokat adnak, így Titivel ettünk közösen egy peanuts-os kelyhet, a gyerekek pedig egy-egy csokis sheak-et. Utána nagy séta következett, néha egy -egy záporral tarkítva, majd betértünk egy óriási outletbe a fiúknak vásárolni ruhafélét. Nagyon olcsón lehet az ilyen helyeken vásárolni. Titinek 25 dollárért vásároltunk Levi's nadrágot!

A vásárlás fáradalmait kipihenendő, újabb hamburgerezés következett, ismét a fiúk nagy-nagy megelégedésére. Marci némi gondolkodás után megitelte a 10 pontot a 10 pontból (le is fotózta a helyet magának, valami Rockburger féleség volt a neve). Utána már csak az következett, hogy beüljünk a kocsiba, és hazajöjjünk, hiszen újabb hét indul!