Szép, csendes ősz

szeptember 24.

Nagyon szép időnk van, és az elkövetkező néhány napban így is marad állítólag. Az időjós bácsi a tévében azt mondta, hogy nem is emlékszik, mikor volt utoljára egybefüggő tíz nap, amikor végig szép idő lett volna. Szóval, ez most itt  a vénasszonyok nyara (vagyis, stílusosan: indian summer. Ugyanis ez az indiánok földje, az állam neve is "Indiana".). Az indián kultúrát egyébként nagyra becsülik, a suliban is az amerikai irodalom anyagának részét képezi. Nem csoda, hiszen a spanyol-portugál hódítók megjelenése előtti időből nincs is írásos emlékük, csak az indián énekek, fennmaradt mítoszok, stb. 1520 körül írt, ha jól emlékszem, Cortez egy beszámolót a spanyol királynak, ezt tartják az első írásos emlékként számon. Ha kekeckedni akarunk, ez sem amerikai, hanem spanyol... No, de  mint tudjuk Amerika egy hatalmas olvasztótégely, szinte minden család meg tud nevezni európai ősöket. Pár napja vettünk Kingának békatalpat az úszóedzésre, és amint próbálgattunk az üzletben, és persze magyarul beszélünk, az eladó megkérdezte, hogy jól hallja, hogy magyarul beszélünk? Kiderült, hogy az apukája '56-os magyar menekült volt! Csak az a szomorú, hogy ő maga, tehát az eladó csupán pár szót tud magyarul. Itt már nem volt fontos, hogy megtanuljon magyarul. Kár, mert előbb-utóbb mindenkinek az életében elérkezik az az idő, amikor érdekelni kezdik a gyökerek. Keresi a rokonokat, és, ha megtalálja őket, nem tud velük rendesen kommunikálni, nem beszélve a kultúrális különbségekről. Mennyivel "gazdagabbak" lennének, ha gyerekkorban megkapták volna a szülőktől ezt a tudást!

Tegnap reggel elutazott Titi Chicagoba, vagyis megy a hétköznapi verkli. Miután kivittem az állomásra, elmentem vásárolni a Walmart-ba. Most már mondhatom, hogy kiismerem magam mind a város általam használt részein, mind az üzletekkel kapcsolatosan. A Walmart egy hatalmas szupermarket, kicsit olyan, mint a Tesco, csak sokkal nagyobb az árukészlete, és minőségibb is. Az első néhány hétben bosszantó volt az a rengeteg bolyongás, amivel egy bevásárlás járt, hiszen fogalmunk sem volt, hogy mi hol van, milyenek az árak, a hatalmas választékból melyiket vegyük. Jó pár dologról azt sem tudtuk, hogy micsoda. De ezen már túljutottunk szerencsére, így egész gyorsan végeztem is. Egyébként jók az alapanyagok, ízletes ételeket tudok főzni, legalábbis a családom elégedett. A fiúk rengeteget esznek, hál 'Istennek jó az étvágy, Bence vacsorára is szeret meleget enni, úgyhogy majdnem minden nap főzök, hogy legyen elég kaja.

A mai ebéd brokkolikrémleves fokhagymás krutonnal, és baconos-tejszínes gombaszószos penne.
Ma délelőtt takarítottam, általában szerda a takarítós napom, valamiért ez így alakult ki. Szerencsére hamar végzek, nem nagy a lakás ( három szoba, két fürdő, nappali, étkező, konyha ), meg bútorunk is alig van, így tényleg haladós a munka. 1-1.5 óra alatt végzek is vele. Ezen is elgondolkodtam, hogy otthon mennyi felesleges kacatunk van, az ittenihez képest túizsúfolt a házunk, pedig így, "minimalista" berendezkedéssel is nagyon jól el lehet lenni. Nem mondom, szívem szerint vennék pár dolgot, hogy otthonosabbá tegyük a lakást, de belátom, hogy felesleges. Nem tudjuk majd hazavinni, és amire tényleg szükségünk van, az megvan.
No, azt hiszem nem filozofálgatok többet, megyek a délutáni műszakra. A gyerkőcök egyébként rendben vannak, teszik a dolgukat. A fiúk rengeteg dícséretet kapnak az úszáson, sokat fejlődtek az edző szerint. Kinga is ügyes, rendesen veri a mezőnyt, ő a legjobb az úszócsapatban.

Tegnap este Marci nyírta a füvet a ház előtt, mikor odajött hozzá az egyik szomszéd, hogy nem nyírná-e le nála is hetente egyszer, persze pénzért. Naná! Micsoda lehetőség! Csak az a kár, hogy már nem sokáig lehet füvet nyírni... Na de majd tavasszal is lehet folytatni, és egy kis zsebpénzt gyűjteni!