USA pro és kontra

Ezt a listát igazából már néhány hete elkészitettem, de csak most töltöm föl, apróbb változtatásokkal.

Az eddig élmények alapján már kezd összeállni egy kis best of/worst of lista az USA-ról:

 

Ami jó:

v  Az emberek nagy többsége segítőkész, nyitott, egy boltban is könnyedén beszédbe elegyednek, ha látják, hogy valamin nagyon tépelődünk, odajönnek segíteni: tegnap így magyarázta el egy néni magától, hogy mi a különbség a különböző ágynemű méretek között – igaz végül egy klassz műszálasat vettem az ajánlatára, de a jószándéka vitathatatlan volt.

v  A boltokban, szolgáltatóknál az eladók tényleg kiszolgálnak. Mindezt magától értetődően, nem azért, hogy köszönetet, vagy borravalót várnának.

v  Nagyon jól működnek az online és telefonos dolgok. Már többször fizettem telefonon keresztül (igaz ehhez előbb néhány nap erőfeszítése után kellett, hogy mobilom és bankszámlám legyen). Ha egy szolgáltatónál sokat kell várni az ügyintézésre, akkor nem percekig zenélnek és reklámokat olvasnak be, hanem választásom esetén ők hívnak vissza, s azt is megadja egy géphang, hogy kb. hány perc múlva szólnak vissza.

v  Először nem igazán tetszett, de most már jónak tűnik, hogy a legtöbb nem-lámpás kereszteződésben mindenkinek stop táblája van (s itt úgy látom, rajtam kívül mindenki meg is áll, akkor is, ha sehol semmi forgalom). A sorrendet pedig az dönti el, hogy ki érkezett a start-pozícióba először. Sokkal nyugodtabb így a forgalom, nehéz komolyabb koccanásokat produkálni. Az is jó a közlekedésben, hogy a gyalogosokra zebránál (pontosabban kijelölt átkelőnél, mert spórolva nem vizszitesen festenek vastag csikokat, hanem csak hosszaban kettőt) nagyon vigyáznak az autósok, már akkor megállnak, ha valaki egy méterre van a járda szélétől.

v  Eddig jó meglepetés volt, hogy az otthonihoz hasonlóan jó ízű a tojás, retek, sonka, dinnye vásárolható a hiperekben is.

v  It’s BIG: minden nagy, széles, tágas. Az autók, az utak (mondjuk a garázsunk nem, éppen hogy be lehet varázsolni a van-t), a tej és más italok a boltban (igaz a sör kisebb kiszerelésben fut).

                              Szép nagyok a tejek és a narancslevek (van kakaós is ilyenben)

Ami itt sem működik, nem jó, vagy szokni kell:

-        Főleg autópályán és országúton nagyon alacsony a sebességhatár. Városban a legtöbb helyen jól lehet haladni, cserébe viszont össze-vissza vannak a lámpák beállítva, nincs zöldhullám: az tud átsuhanni a harmadik lámpasoron is, aki jóval gyorsabban megy a megengedettnél. A szabálykövetők gyorsítanak, fékeznek, megállnak, gyorsítanak…

-        Szintén a közlekedésnél ugyan vannak előnyei a tempomatnak, de szinte mindenki azzal megy, szép lassan, s emiatt nem nagyon szeretnek a szomszéd sávból beengedni, nehogy már a fékre kelljen lépniük - mondhatni udvariatlanok. Útban a chicagói reptérre, átéltem egy közel hét perces kamion-kamion előzést. Ami meglep volt e tényen túl, hogy a mögöttük feltorlódó autósok nem dudáltak, indexeltek, izegtek-mozogtak, hanem szépen várták a sorukat.

-        Eddig még nem láttam normális, ropogós héjú, igazi kenyeret (néha szoktam Chicagóból hozni). Majd sütnünk kell. (Nelli azóta már sütött). A paprikás szalámi is eléggé rossz, kolbász, finom szalonna pedig egyáltalán nem létezik rendes boltban.

-        A mértékrendszer középkorisága több mint zavaró. Nagy lett a zoknim, az alsógatyám. A kocsik fogyasztását szinte képtelenség fejben átszámolni az európai képletre (mi ugye azt nézzük, hogy hány liter fogy 100 km út alatt, itt pedig azt, hogy egy gallonnal hány mérföldet megy el – remélem jól írtam). A folyadékoknál az oz jelölésről nem is beszélve. A vacsihoz megittam egy finom Miller Genuine Draftot, ami 12 Fl Oz volt – erre szerencsére rá van írva, hogy ez 355 ml. Boltban is sokat kell fejben számolni, míg a negyeddollárosokból összerakok egy hetven centes fizetést.