Érdekes, hogy itt
milyen sok mindenhez szükség van az ún. TB számra. A Social Security Number nélkül
nem tudok autót a nevemre íratni, s persze a chicagói munkabér átutalásához is
kell. Kedden mentem fel a nagyvárosba, első utam SSN igénylés ügyében egy
kormányzati épülethez vezetett. Ott azzal indítottak, hogy reptéri
utasellenőrzést megszégyenítő alaposságú átvizsgáláson estem át a bőröndömmel
együtt. Az őr mondta, hogy valami bornyitót lát a táskámba, vegyem elő.
Elmondattam vele vagy kétszer is, mert nem is értettem, hogy mire gondol. Aztán
mikor kivettem a svájci kisbicskát, diadalmas arccal kinyitotta a dugóhúzó
részét, s megmutatta. No igen, ez tényleg veszélyes lehet – a penge viszont
eszébe sem jutott? Kivitették a házból, eldugtam egy nagy virágcserépbe –
szerencsére, mikor végeztem, megtaláltam! No, ez az adminisztráció már
vetekedett az otthonival, ha nem rosszabb volt. Több mint egy órát kellett
várni, a sorszámokat egy recsegős, alig hallható bemondón hadarták el, az
enyémet is csak másodjára értettem meg. Az ablaknál már mentek a dolgok, de még
igy is 8-10 nap, mire kipostázzák az értékes dokumentumot. Aztán egy jó nagy,
talán túl nagy sétával megérkeztem az egyetemre (húztam a bőröndömet, rajta a
laptoptáska, ráborítva a kissé vastag esődzseki, kezemben a zakóm, mert éppen
zivatar utáni párás meleg volt…).
![]()
Ezt az állomás felé sétálva fényképeztem, a folyóparton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése