Napfelkelte a Michigan tónál

Ha jól számolom, most már az ötödik előadásom volt ezen a héten. Most értem el a kedvenc témámhoz, versenyjogról is már beszéltem a diákoknak. Továbbra is tart az indián-nyár (ez it jobban hangzik, mint a vénasszonyok nyara). Nelli szokásosan kivitt kedden a 8.47-es vonathoz, utána szokott kimenni a Walmartba vásárolni. Azt nem tudom, irtam-e már, hogy ez reptérrel egybekötött vasútállomás (végállomás jellegű), akár repülhetnék is Chicagóba...

Szerda reggel felkeltem magamtól fél hét előtt, gyorsan magamra kaptam a futóruhát, s lementem a tópartra kocogni. Jó helyen van a szállás, két perc sem kell, s már ott vagyok. Jól időzitettem, éppen akkor bukkant ki a nap, mikor az utca végére értem.

Egy kis benyúló móló végén jó képeket lehet csinálni. Talán nem meglepő, szinte minden második futó hozzám hasonlóan fotózgatott.

Az előadás után esti kirándulást tettem a lengyel városrészbe. Netről néztem ki egy lengyel hentes-ksiboltot, ahol árultak kolbászt. Emlékeim szerint kicsit hasonlit a magyarra az izviláguk. Jól bevásároltam, még magyar (?) csabai kolbász is volt. Mindenestre az volt a legfinomabb, igaz annak az ára közel 8 dollár volt fontjának - a fokhagymás, paprikamentes kolbászfélék 2-3 dollárba kerültek csak, a sonka is jóval olcsóbb (és finomabb), mint a Walmartban.