Ismét Chicago

Szept. 3. Tegnap délután érkeztem meg a városba, a szokásos két és fél órás vonatozás után. Reggel sok mindent intéztünk: Nelli kapott ’erkölcsi igazolványt’, ami abból állt, hogy bementünk az iskolákat igazgató hivatalba, ott számítógépem lekérdezték a nem-létező kriminális előéletét, s erről e-mailben tájékoztatják az iskolát. Semmi eljárási díj, igaz papirost sem kaptunk róla. Ezután elmentünk az SSN-em birtokába a kocsit átíratni, kicsit izgulva, mert nem találtam az útlevelemet. Szerencsére volt róla a mappámba fénymásolat, s azzal megelégedtek. Várni sem kellett, kb. 20 perc alatt megvolt az ügyintézés. Kellemes meglepetésünkre nem kellett 7% adót fizetni, mert valamiért levontak kb. 5%-ot, így kb. 220 dollárból megúsztuk a rendszámtáblát és a helyi adót. Spencer azt mondta, hogy ha ugyanezt Chicagóban intézem, biztos rámegy egy fél nap. A kisváros előnyei.

 

Chicagóba érve egy látszerésznél ismét megkérdeztem, hogy be tudják-e csiszolni az üvegeket a keretbe, de itt is elhajtottak, mondván, hogy nem vállalják a felelősséget, ha pl. eltörik a lencse, stb. (megvágja a kezüket…). Úgyhogy majd vissza kell küldenem postán.

Tegnap este Spencer és felesége elhívtak egy jó helyre vacsorázni, Shaw’s Crab House, nevéből adódóan alapvetően halas hely. Ezekkel a meghívásokkal mindig csínján kell bánni, mert nem úgy értik, mint mi otthon, hanem tipikus az, hogy mindenki a sajátját fizeti (nekem meg ugye azért vigyázni kell a költésekkel, egy chicagói vacsora egy nem túl drága helyen is könnyen elvisz 50 dolcsit). Aranyosak voltak, jól beszélgettünk. Laura-nak máshogy elkészítve hozták ki a Michigan tavi white fish-t, amit szóvá is tett, visszavitték, 5 perc múlva hozták a kért formában grillezve, s megígérték, hogy leveszik a számláról… Amíg nem jött a kajája, addig az enyémet ettük közösen (kagylós-halas tésztát kértem). Szóval elegántos hely volt. A végén nem engedték, hogy én is bedobjak pénzt – pedig tényleg finom volt, ezért megérte volna fizetni is.

Ma reggel nagyon egészségesen keltem a szokásos szállodámban. Még tegnap vacsi előtt is kipróbáltam a konditermet (szemben van a szobámmal). 7 körül ébredtem, lementem futni, gyönyörű reggel volt, meleg, de nem annyira párás. Visszafelé egy homokos partrészen megfürödtem, úsztam egy kicsit a frissítő, tiszta tóban. Kicsit azért félelmetes volt, mert rajtam kívül ketten, ha voltunk a vízben, meg három kutya. Holnap is elmegyek, viszek telefont fényképet csinálni, remélem, kitart a szép idő. Reggeli után kávé a szobában, naplóírás (az otthoni e-maileket még felkelés után lerendeztem), majd készülés a délutáni órára. Lassan el kell kezdenem írni a devizahiteles könyvbe is a fejezetemet, két hét múlva lejár a határideje.